Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

I. Történeti rész - I. A halászat őskora

A HALÁSZAT ŐSKORA. E könyv történeti tekintetben tehát a következő felosztást foglalja magában : 1. Őstörténet általános tekintetben. 2. Ókor, kiváló tekintettel a halászat módjaira. ). A magyar halászat múltja. a) Osi módja, viszonyítva a jelenhez; b) Okiratos része; c) A szerszámok ősi elemei. E felosztás megokolása az, hogy a magyarság élő halászata sokat foglal magában, a mi vissza vág nem csak az ókorra, hanem az általános őskorra is s csak úgy tárgyalható kellő módon, ha az általános rész nélkülözhetetlen elemeit előrebocsátjuk. AZ ŐSKOR JELLEMZÉSE. A halászat őstörténetével sokszorosan úgy vagyunk, mint a földkéreg képződéseinek tárgyalásával. Reá mondhatjuk, hogy a földkéregnek ez vagy az a rétegzete régibb egy másiknál, kimondjuk ezt a mutatkozó viszonyok alapján, úgy a mint az egyik réteg áttörte a másikat, vagy a mint az egyikben élő szervezetek nyomaira találunk, a másikban nem ; de arról az időről, a melyben mindezek képződtek, fogalmunk nincsen. Korszakról szólunk, a melyet idő szerint kifejezni, megkötni nem birunk. S ha az előttünk folyó, mérhető jelenségekből megkísértjük az őskorszakoknak idő szerint való becsülését, oly óriási számadatokat kapunk, hogy elménk visszahökken. Egy szemünk láttára leszakadó vízzuhatag folyton mossa a szikla párkányát s pontos méréssel meg is mondhatjuk, hogy mennyit mos le egy évtized alatt ; de ha a kapott számból arra a szorosra vagy völgyre következtetünk, a mely láthatólag annak a mosásnak köszöni eredetét: az évek százezrei kelnek ki számadatunkból. Ezen a téren minden csak viszonylagos értékkel bir, mihelyt az idő kérdését vetjük föl. S az őshalászattal is így állunk, már azért is, mert megítélésénél sokszorosan számot kell vetnünk a földkéreg alakulataival is. Az e téren való puhatolásnak két szilárd pontja van : az első az,