Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

Bevezető

oktatója, a tapasztalás is, mint hatott az alsóbbrendű állatra : ez tette lassanként «a természet urává. » Tapasztalatait összegezte s kivonta a tanúságot: itt rejlik lényének felsőbb volta. Ez vitte reá a kisegítő eszközök sokaságára, sokféleségére; különféle viszonyok között azoknak megválasztására és biztos alkalmazására. Es a negyedik nagyhatalom, a szerelem, őt nem csak besugárzottá, hanem emelte is ; mert korlátot szabott az egyén határtalan önzésének, a midőn családossá tette s a család gondozását, fentartását a párra bízta. És az így alkotott ember a vízhez is kötve volt. Valahányszor szomjúsága a vízhez szólította, mindannyiszor belepillantott az éltető elem mélyére s minden bepillantás oktatta. Megismerkedett a víz életével is. Megfigyelte a halat, mint veti föl magát a víz fölött röpködő rovar után ; látta a nagy ragadozó halat, mint nyelte el a kicsinyt és látta a hal rohanását a vízre hullott levélre s azt is, hogy megcsalatkozott. És viszont látta azt is, hogy a halászó sas kémkedve röpül a víz fölött, sajátságos szárnycsapással ott a magasban megáll, hirtelenül előreveti karmait, lecsap a vízbe, elfogja s viszi a halat ; látta a halászcsért, a küszvágót lecsapva vagy szedegetve halászni ; és végre látta a gémet türelmesen helyt állani, hegyes, hosszú csőrével villámgyorsan a hal felé vágni : megtudta, hogy a hal is eledel s utána vetette gondolatját. Észrevette, hogy az áradozó patak, visszatérve medrébe, vizet, halat hagyogat a gödrökben ; észrevette, hogy a tószélek nádja megmozdult s hogy ilyenkor a nagy hal törtetett rajta keresztül. A bokor tövise, a melybe az az ember beleakadt, reá vitte a peczekre, a melyre a férget reá húzta, hogy — talán háncsra kötve — odadobja a halnak; a gémtől vehette a szigonyt; a patakmellék gödrétől, a víz apró tükrét falszerűen körűivevő nádtól tanulhatta a rekesztést; a fától, a melyet a vihar a patak medrébe döntött s a mely a vizet felduzzasztottá, de vízmentén apasztotta is, tanulhatta a dugást ; végre a tó hinárja, mely a halat megkötözte, taníthatta meg a hálók kötésére. A hal életének megfigyelése, az ezer jelenség és véletlen, a melyHERMAN O. A magyar halászat. -