Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - I. Hígvizen való halászat

( ják. Körös-Tarcsa mérőszákja (S;) egészen más — ; úgy a mint rajzolva van, ráakasztható a mázsálóra s ha megfordítják, pompás saraglyaszerű halhordozó szerszám —• mert jókora ám! — Ha kavaró kanál, a melylyel az üstben a halak belét törve-vagják, hogy a halzsír felszálljon ; O az öveddé; karcsú, ügyes jószág, fogója ík) sem mankó, sem fűi, sem bódé. hanem kacs. C a c~iklend, a mely a lélekvesztő kilincsébe jár s kecseskor* az evező beakasztására szolgál. És hiába van a nyargalóbárkának általánosan az a formája, a melyet a 138. ábra ábrázol; Körös-Tarcsáé más ; ezt a 157. rajz ábrázolja. Orftökéje, fartökéje fejes, s e fej eredeti alakban van kifaragva; szóval igen sok eredetiség, mely a szót megérdemli. És még mindevvel sem fogyott ki az öreghálóval járó szerszámok és fogások sorozata. Igaz, hogy nem egy van közöttük, a mely más. I $7. ábra. Körös-Tarcsai nyargaló birka. hálózatoknál, a halászmesterség egyéb feladataiban is szolgál ; de letárgyaljuk itt azért, hogy áttekinthessük s utóbb erre a helyre hivatkozhassunk. A magyar halászéletről szóló részben, többszörösen fordul majd elő a *hálóáUaás», abban az értelemben, hogy a háló darabjait a halászbokor egyes emberei kötik meg s a midőn ez megvan, bekövetkezik az összeállítás. Az « állításnak » tehát kettős az értelme u. m. a rendesen 20 métert tevő darab, a melyet egy-egy halász köt, és az összeállítás maga is. Oly hálóknál, a melyek folytonosan egynemű vízben használtatnak, az összetoldás állandó s a háló (Ólét egy, alját kettős kötél. * Lásd : «Keresô halászat* alatt.