Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

Bevezető

A KÖNYV TÖRTÉNETE. E könyv úgy keletkezett, mint keletkezik a forrás, a forrásból az ér, a futó érből a patak. Az erdő mélyében, sziklás helyen megfeszül egy víz-ér; kitörne a napvilágra — de nem lehet; — egy kavics állja azt az útját, melyet neki az esés szigorú törvénye kijelöl ; tehát feszül s csak feloldó erejével támad a kavics ellen. Ha a véletlen nem avatkozik belé, évtizedek, talán századok tűnnek le az idők végtelenségébe, míg az a kis ér legyőzte akadályát. De van a véletlennek ezernyi alakja, s egyik-másik segít az éren. Reá szállhat a kavicsra a madár s elmozdíthatja helyéről; valami fényes futóbogár menedéket vájhat a kavics alá — kitör az ér; utóbb lejtőt talál s mint bolyongó ér siet a völgyön lefelé. Vizének bontó erejéhez csatlakozik az esés ereje s ez elsodorja a kisebb akadályokat ; duzzadással, kitéréssel legyőzi a nagyobbakat is ; útközben felszaporodik a víz —, mert sodra sok akadályt hárit el; feszülő erek szabadulnak fel, összeolvadnak. — így keletkezik a patak. Lehet a patakból folyó; de mint patak szakadhat nagy folyóba is. Bizonyos, hogy a természet örök törvénye szerint végzi pályafutását, minden feladatát. E könyv csak patak akar lenni ; czélja, hogy bevétessék a magyar mívelődés nagy folyamába s ha nem is sokkal, de valódival gyarapítsa a folyam erejét. A valódiság tekintetében rátartós ; mert mint az a kis ér az anyatermészet szűz ölén, e könyv anyaga is ott fakadt magyar partokon, a magyar halásznép körében ; s ott is erősbödött. S az első feszülő ere mi volt? Egy szegény magyar rajongva szerette a természetet s érezte, hogy nemzetének szüksége van a természet ismeretére, mely nélkül HERMAN O. A magyar halászat. 1