Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

I. Történeti rész - II. A magyar halászat múltja

A váczi káptalan 1448-ban l

> feljelenti szentmártonszállási LAJOS JAKAB hatalmaskodását a PALÓCZIAK fehéregyházi birtokán, mondván, hogy fegyveres emberekkel a Kewrus (Körös) folyó halasaira rátört, onnan huszonnégy tele hordó halat fogott ki s besózva elvitte. A kár ezer aranyforintnál többre rug. A magyar nemzet — voltaképen korona — legfényesebb korszaka HOLLÓS MÁTYÁS országlására esik, kit igazságosnak vall a nép s mint kevés királynak széles e világon, neki valóban oly emléket szerzett, mely állandóbb az ereznél; ez az emlék: "Meghalt MÁTYÁS, oda az igazság ! » S ha élt valaha király, kiről népe a szeretet mythosait költötte, úgy ő, MÁTYÁS az. A halászatról is vannak emlékeink ; igaz, hogy nem részletesek, de fényesek, s ha a pórság az igazságosságért kívánja vissza a népszerű király dicső korát, a magyar halász is teheti intézkedéseiért. BoNFiNius, ama kor történetírója, megírta, hogy MÁTYÁS király mindenféle művészeket, földmivelőket hozatott az országba, melyekkel Visegrádon többek között halastavakat és vivariumokat építtetett: mi kitűnő nemzetgazdasági érzékre vall. E korból szemtanuk följegyzései adnak hírt Magyarország halakban való gazdagságáról, olyanról, a minőre a mai kor gyermeke már gondolni sem mer, a mely azonban nem mese, oly korban, a midőma folyók áradásának gát nem állotta útját, a rétség fölséges ívóhelyeket s a kikelt ivadéknak megerősödésre alkalmat adott. A halak e bőségéről emlékezik meg GALEOTTI, ki a folyókról szólva, írja, hogy a hal oly bőségben van, hogy a víznek egy harmadrészét teszi s hogy a halász sohasem húzta ki üresen a hálóját, mindig nagy préda volt benne.

2

] Ugyanő mondja, hogy a fehérhúsú csuka — alkalmasint a süllő, Lucioperca Sandra L. — ember nagyságra nő.*J OLÁH MIKLÓS, kiről már szólottunk, azt mondja a Tisza, Dráva, Száva, Temes, Fertő és Balaton halászatáról, hogy a folyók áradása idején megbűzhődik a levegő a künnrekedt s elpusztult haltól s egy 1] HAAN és ZSILINSZKY: Békésm. oki. tár. 1877. II, p. 2] De dictis et factis Mathias regit Cap. VII. j] U. o. Cap. VI. és SCHWENDTNER Script. Reg. Hung. II. p. 171. *