Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

ELŐSZÓ. E könyv keletkezését az első szakasz, melynek czíme : «A könyv története, tüzetesen adja. Akad azonban még némely mondanivaló, a mely a könyv történetének keretéből kimaradt, de — úgy érzem — mindenesetre helyet kér magának. A könyv szerzésénél két szempont vezetett. Be akartam bizonyítani, hogy a beható, eredeti kutatás a nemzetnek egyik, láiszólag nagyon egyszerű foglalkozási körében is igen háládatos és, figyelmen kívül hagyva minden egyéb tanulságot, nyelv dolgában igen fontos; másfelől be akartam bizonyítani, hogy immár egy könyvet nemcsak szerzeni, hanem utolsó ízéig kiállítani is bírunk. Az elsőre nézve következő megjegyzéseim vannak. Idegen szerzőkre csak ott voltam tekintettel, a hol azt a tudomány, mint közkincs, elkerülhetetlenné tette; így az őskor és ókor rövid jellemzésében ; de kötelességem hozzá tenni, hogy a mennyiben némi önálló kutatásra is támaszkodhattam, ezekben is sok az önálló felfogás. Nem állítom, hogy nézeteim döntők, reménylem azonban, hogy meg van bennök az, a mi másokat behatóbb kutatásra serkenthet. A magyarságra vonatkozó történeti rész oly adatokra támaszkodik, a melyeknek kifogástalan voltát nem vitatom. Jól tudom, hogy legkiválóbb történetíróink sok «régi» okiratról azt állítják, némelyről nyomós érvekkel bizonyítják is, hogy nem más, mint haszonlesésből vagy más tisztátalan forrásból eredő koholmány. Én ezekkel szemben a jóhiszeműség útját választottam, még ped'vj; azért, mert a koholmá-