Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

III. A felületi vízfolyások

Némely folyórendszer számos nagyobb mellékfolyóval gazdagodik, majdnem a tengerbe való omlóséig, míg ellenkezőleg mások igen hosszú úton úgyszólván semmi táplálékot nem kapnak; ilyen a Nilus, melybe Egyptomban egy patakocska sem ömlik. À mellékfolyók hasznosak a főfolyóra, ha kevés hordalékot hajtanak ennek medrébe, ellenkező esetben sok bajt okozhatnak és így igen károsak lehetnek annak vízjárására. Némely folyóknál azon tünemény észlelhető, hogy hosszabb folyás után két ágra oszolnak és egyik a másiktól távol, sőt néha ellenkező fekvésű tengerbe ömlik. Ilyen az Orinoko, méhnek egyik ága a Ilio-Negroba szakad. A legnevezetesebb ilyen válóút Sargansnál Svájcban a Rajnán fordul elő; egykor a Rajna a wallenstädti és zürichi tavakon keresztül a Limmat és Aar folyókon folyt le. Jelenleg 5 méter magas földhál választja el e két irányt egymástól és a svájciak lépéseket is tettek, nehogy valamely katastrópha következzék be a Rajna rendkívüli áradása alkalmával. A két irányt egy nagy háromszögű terület magas hegyekkel választja el egymástól. Volhiniában a Pinsk város körüli mocsárok részben a Visztulába, részben a Dniepr-be folynak le és így a balti tengert összekötik a fekete tengerrel. A Mississippi és a Sz.-Lőrincz folyam — Éjszak-Amerika két leghatalmasabb vízrendszere — hosszasabban tartó esők után jelenleg is összekötődnek. A Poprád és Hernád vízválasztója Poprád városka mellett egészen elenyészik. Közlekedik-e a Duna valahol a Tiszával nagy víz idején, arra nézve eltérők régi mérnökeink nézetei. így Vedres „Tisza-Dunai csatorná^-jában azt állítja, hogy „az IbOl-dik esztendőben tavaszkor az árvizek a Duna vidékéről jöttek és futottak által a kiskunsági és szegedi határon le a szatymázi posta mellett a fekete földre és onnét a Tiszába és a péteri tavat némelykor úgy teli töltik halakkal, hogy nem győzik a kisteleki és félegyházi halászok azokat elegendőképpen kihalászni". Beszédes ellenkezőleg azt vitatja, hogy a Dana a Tiszával seholsem közlekedhetik, mit az eddigi lejtmérések is igazolnak. Vannak folyók, melyek oly laza kavics- és homokrétegekben mozognak, hogy kis vízállásnál egészen eltűnnek és a föld alatt foly• tatják folyásukat, míg alul ismét egyszerre előtűnnek. Ilyenek a Ticino, Adda és Oglio Olaszországban, a Ganges és Dzsumma Indiában és némileg a Temes hazánkban. Más folyók egészen a föld alá tűnnek