Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)
III. A felületi vízfolyások
alatta, hogy egy méterre 4 / 10 o milliméter esés jut, vagyis egy kilométerre 4 centiméter. Valamely vízfolyás rendesen a terület legmélyebb részén, tekenőjén, húzódik végig, melyet a völgy útjának (Thalweg) nevezünk. A vízfolyásokat magasabb, emelkedettebb dombok vagy hegyek választják el egymástól. Azon gerincet, melytől a csapadékmennyiség két oldalt jobbra és balra folyik le különböző völgyekbe: vízválasztónak mondjuk Valamely folyónak a vízválasztók által határolt területét, honnét tehát táplálókát kapja, v í z g y ü j t ő-m e d e n c e névvel illetjük. Valamely folyó vízválasztója nem esik szükségképpen és mindig egybe az azt környező magaslatok csipkés ormaival, a hegygerincekkel és a hágókkal. így pl. a Magas-Tátrának déli lejtőiről lefolyó víztömeg a Poprád völgyében észak felé siet, míg az Árva folyó keresztül törve a folyását, gátló hegységeken a Vágba ömlik. Minden vidéknek megvan saját vízhálózata; ha azonban a terület majdnem vízszintes, akkor az eső tavakba és mocsárokba gyűl össze, melyek a folyót kevéssé táplálják, vagy pedig beszüremkezik és a föld alatt folytatja folyását a völgy irányában. így az argentini köztársaságban, hol az évi csapadékmennyiség nagyobb 0700 méternél, a réteket lefolyás nélküli lagúnák szövik át és a hegységből leszálló nagy folyók egy mellékágat sem kapnak a síkságból. így van ez Alföldünkön is a Tisza és Duna közötti területen; a Tisza természetes állapotában nemcsak hogy árvíz idején a síkság vizeiből nem táplálkozott, hanem ellenkezőleg még igen nagy mennyiséget el is veszített a mocsárokban és posványokban. A magas hegységekből, melyek a felhők condensatorait képezik, erednek egyszersmind a legnagyobb folyók is. Mivel azonban a dombvidék jóval terjedelmesebb a hegyi vidéknél, azért abból több folyó táplálkozik és átalán véve több víz is folyik le; balítélet tehát, ha az áradásokat egyedül a hegységek, és nem egyszersmind a dombvidék nagy víztömegének tulajdonítjuk. A síkság azonban az árvíz növesztéséhez igen kevéssel, sőt legtöbb esetben semmivel sem járul; ha vannak is rajta patakok, erek, azok sokszor hetekig kénytelenek a torkolatnál a zsilipek mögött lefolyhatásra várni. A folyók eredete vagy valamely hegyoldal legyezőalakú medencéjében, vagy valamely lapos fensíkon keresendő; az utóbbi esetben sokszor forrás alakjában tör elő a fensík alján levő zugban ; vannak ismét folyók, melyek tavakból erednek.
