Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

II. Geológiai előismeretek

magaslatok, melyeket kunhalmoknak is neveznek — Békés-Csanádban háromféle szerkezetben fordulnak elő; u. m. vagy egészen televényes agyagrétegből állanak és sárga agyagon nyugszanak, mely alatt homok terül el, vagy pedig ezen három anyag követi a domb hajlását, vagy végűi felületükön sárgás agyaggal kezdődnek, mely alatt a szokott homokréteg következik. Ezen osztály a leggyérebb és legalacsonyabb. A halmok felé folytonosan és már messziről emelkedik a talaj, és egyik oldaluk mindig meredekebb, mint a másik. A Bodrogközben és a felső Tiszavölgyben a halmok egészen homokból állanak, köröskörül pedig jobbáia agyagos vagy tőzeges talaj fordul elő. Ezen halmok teljesen azonosak mind eredetre, mind alkotásra nézve azokkal, melyeket a folyók deltájában találunk, s melyek hű felvételeit a Mississippi folyón Humphreys és Abbot terjesztettékelő. Vagyis ezen halmok mind az említett nagy tó vízszíne alatt feküdtek egykor; innét azon tapasztalat, hogy Békés-Csanád közepén elterülő fensíkon egy halom sincs, hanem azok mind az ártérbe, vagy ezek közelébe esnek és szeretik a mostani vagy az elhagyott medrek partjait követni. Sokan abból a körülményből, hogy az ily halmokon emberi csontokra, különféle edényekre és szerszámokra bukkantak, azt vélték következtethetni, hogy azokat mesterségesen hordották össze, aminek azonban egész alkotásuk, elhelyezkedésük ellentmond. Hogy őseink, sőt e földnek korábbi lakói szerették az ily dombokon felütni tanyájukat, az igen természetes, mert az áradások ellen ott teljesen biztosak voltak. A Bodrogközben a tanyákat még most is jobbára ily dombokon helyezik el. A mint a Vaskapunál a Duna mélyebbre és mélyebbre vájta medrét, abban a mértékben apadt a tó vízszíne és a deltaképződés és iszapolás lejebb és lejobb hatolt a Tisza és mellékfolyói völgyében, míg annak egész mostani vázát meg nem alkotta. Ezen korban folyóink esése még csekélyebb volt, mint mai napság és a lassú iszapos vízből ekkor rakódott le a szék föld a főfolyások mellett elterülő mellékerekbe. Ezen nézetünk mellett felhozhatjuk azt is, hogy székes területet nem találtunk, mely magasabban feküdt volna 120 méternél a tenger színe fölött. Ezen korszak után vette kezdetét a Duna és Tisza tómedencéjében a tőzegképződés kivált ott, hol a folyók nem voltak képesek a hátramaradt pocsolyákat oly gyorsan iszappal kitölteni, mint a tó vize visszahúzódott. Röviden egybefoglalva: az Alföld felszínének keletkezését a nagy édesvízi tónak lépésről-lépésre való hátrálásából teljesen kimagyarázhatjuk.