Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

XI. A folyók és források vizeinek apadásáról és ennek okairól

I'xlgrand a Szajnára nézve kimutatja, hogy ezen folyó bizonyos időszakosságnak van alávetve. Evek során át nagy vízállásai vannak, melyek után ismét hosszabb tartamú száraz évek következnek. A Szajna medencéjében 1732-től 1799-ig bezárólag nedves időszak uralkodott: a Szajna vízállása átlag csak minden 9-dik évben szállt a zérus-pont alá a tournelle-i mércén. 1800-tól 1826-ig bezárólag szárazra fordult az idő, a Szajna átlag minden évben a zérus alá sülyedt. 1827-től 1856-ig nedves időszak következett ; a Szajna minden 10 évben egyszer szállott a zérus alá, a legkisebb vízállás —013 méter volt. Végre 1857-től 1865-ig példa nélküli szárazság állott be; a Szajna az 1860-diki évet kivéve évenkint a zérus alá sülyedt; a legalacsonyabb vízállás —1*14 méter volt, tehát 0*87 méterrel maradt a többi korszakok legkisebb vízállása alatt, mely —0'27 métert tett. 1865 óta ismét nedvesebb időszak állott be^ Másrészről pedig az tűnt ki, hogy a Szajna árvíz magassága kevesbedett volna. „Azonban sem rendkívüli áradások meg nem jelenéséből — mond Belgrand — sem az utóbbi évek végletes szárazságából nem következik, hogy a folyó vízjárásán valami változás történt volna. Legfölebb azt lehet megengedni, hogy az utóbbi években a folytonos kotrások és a folyó medrének jó karban tartása által az alacsony vízállás néhány centiméterrel csökkent." Kitűnik mindezekből, hogy nem szabad a megfigyelési időt egyszerűen két három egyenlő részre osztani, és annak középvízállásából következtetéseket vonni, hanem a természetes korszakokat kell egymás mellé állítanunk, mert különben a végletek könnyen elmosódnak. A világtéri okokon kivűl helyi okok is hozzájárulhatnak a folyók vízjárásának módosításához. És itt mindenekelőtt a kiterjedt folyószabályozások említendők meg, melyek a vizek gyors lefolyását igen elősegítették és ez által alacsonyabb kis vizeket idéztek elő. A Rajna Strassburgnál a szabályozás következtében kis víznél annyira alászállott, hogy ez a földárja sülyedését is maga után vonta, miért is a városban a legtöbb kutat mélyíteni kellett. Ellenkezőleg a töltésezés, meggátolva a folyó árvizének szétterülését, emelte annak vízszínét; innét azon tapasztalás, hogy a szabályozások után az árvizek gyakoriabbakká lettek, mit a bádeni folyókra nézve a hivatalos kimutatás is konstatál. A mocsárok kiszárítása hasonlólag segítette emelni a nagy vizek színét, és csökkenteni az alacsony vízállásokat, mert mint a tavak a szabályozó ingának egy nemét képezték, az árvizek idején raktározva annak egy részét.