Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

ELOSZO. Mezőgazdasági vízműtanomnak a technikai rész tulajdonképpen első kötetét képezi, noha magában véve mindenik kötet teljes befejezett egészet alkot. Hogy nem először ezen részt adtam sajtó alá, hanem a mezőgazdaságit, annak az képezi okát, hogy ez utóbbi iránt a szükség és érdeklődés nagyobb mértékben mutatkozott, másrészről, hogy a technikai részt, melyet először írtam meg, több tekintetben bővíteni, kiegészíteni kivántam tekintettel azon megjegyzésekre is, a melyeket a bírálók nyilvánítottak. Es így a tisztelt olvasó e kötetben egy gondosan átnézett, átjavított művet vesz kezébe, melybe a folyton haladó szakirodalomnak legújabb momentumait is igyekeztem lehető hűen visszatükrözni. Vezérfonal, melyre e kötet megírásánál támaszkodhattam volna az egész világirodalomban nem létezik, legalább is nem olyan, mely e kérdéseket első sorban mezőgazdasági és átalános szempontból tárgyalja. Minden ilynemű műveknél a hajózási és közlekedési viszonyokra van a fősúly fektetve. Az egyes kérdések tárgyalásánál azt az alapelvet tűztem magam elé, hogy felsorolom mindazt, mit a szakirodalom a megfigyelés terén mint prositivat fel tud mutatni; a tények ilyképpen egymásmellé állítva önmagukat magyarázzák ki az opposita se juxta posita magis elucescunt elvénél fogva. Ha minden kérdést egyszersmind részletesen megmagyarázni és elméletileg indokolni is akartam volna, ezen kötetet kétszer-háromszor ekkorára kell vala kiterjesztenem. A tények ismerete után a mecha-