Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

VII. A folyóvizek mozgásának törvényei

Gangui lief és Kutter képlete Bazin-ét, nevezetesen a rohamos, hordalékos patakoknál és hegyi folyóknál, melyekre Bazin nem állított fel külön csoportozatot, mert ebbeli megfigyelések nem állottak rendelkezésére. Minél számosabb és pontosabb kísérletek birtokába jutunk, annál inkább kiderül az érdességi fokozat befolyása és így a választandó koefficiens is mind szűkebb és szűkebb határok közzé szorul. Ha valamely árvíz hosszszelvényét tekintjük, kivált rohamosabb folyóknál azt találjuk, hogy az még nem futotta meg útját a tengerig vagy torkolatig, s háta mögött ismét a rendes vízállásra száll. alá. Azon víztömeget, mely a rendes vízállásra visszatérés között lefolyik, árhullámnak nevezzük (24. ábra); ha b O a rendes vízállás, akkor 24. ábra FMO képezi az árhullámot, mely emelkedettebb vagy laposabb a folyó rohamossága és vízgyűjtő medencéjének átbocsátó vagy át nem bocsátó természete szerint. Ezen árhullám csúcspontja M ugyanazon törvény szerint halad, mint a közönséges hullámok, melyekre nézve Lag range a következő képletet vezette le: V=Vgh hol V a hullám sebessége, h a vízmélység, melyben a hullám halad és g a nehézkedő erő. Mivel az árhullám mozgása nem nyugvó vízben történik, azért hozzá kell még adni a folyó saját középsebességét (?/,) F = Y g (H + h) + u, hol II a folyó középmélységét h pedig az árhullám magasságát jelöli. Ezen képletet Bazin kísérletei is igazolják. IL A változó mozgás elvéből levezetett képletek. A változó mozgás elvén alapuló képletek igen bonyolódottak még abban az esetben is, ha rendes négyszög keresztszelvényű csatornákra vonatkoznak, ha pedig a rendetlen medrű folyókra akarjuk azokat alkalmazni — oly nehézségekbe ütközünk, melyek elől jobb a tapasztalathoz menekülnünk. Krag say. Mozőerazdasági vízmütan. II. q