Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

ELLIDA NAGY HÍRE

38 E fontos ügyet elrendezvén természetesen első dolgunk volt egyikénél a huszonnégy egyedül valódi legrégibb J. M. Farinánál valódi cölni vizet venni, más nap pedig a világhirü már századok óta és még jövendő századokig épülésben lévő „Dom"-ot, bár már sokszor láttuk, ismét megtekinteni. Ujat semmit sem láttunk benne, mert építése igen lassan halad, úgy hiszem a német egységgel együtt fog elkészülni, noha mindenfelé és magában az épületben is szorgalmatosan kéregetnek számára, de egy oly szolgálat ajánlattal lépettünk meg, milyent templomban még soha sem halottunk; hiába az ember azért utazik, hogy tapasztalásait gyarapítsa. Tourista kötelességünknek ezen látogatással eleget tevén a vámhivatalba indultunk, hogy málháinkat, melyeket Rotterdamban a gőzhajózási ágensnél feladtunk, ismét birtokunkba kerítsük. Mondhatom, kevés reményünk volt holminkat egyátaljában ismét látni, mert feladásukat Rotterdamból való elindulásunk elöestején igen különös modorban eszközöltük. A fogadó cselédje, azokat taligán egy a „quai"-n fekvő épületnek egész nyitott kapujába eltolva, ott lerakta, bennünket pedig jelentés tételre a felső emeletbe utasított, itt nagy nehezen találván embert, ki egy kissé angolul beszélt, evvel közöltük kivánatunkat. „Jól van", úgymond, és evvel az ügyet befejezettnek tekintette, és minthogy kijelentettük, hogy valami irott bizonyítványt szeretnénk, szánakozva vállat vonított, de mégis egy szolgát leküldött azon bizonyos nyitott kapuba megnézni, ott vannak-e az általunk emlegetett tárgyak, és minekutána ez visszajövet fejével helybenhagyólag intett volna, egy cölni ágens adressét adta, kinél megérkezésünknél tudakolódzunk, és végre saját nevét is ezen kártyára feljegyezte. Szinte csudálkoztunk tehát, mikor az emiitett cölni ágens azonnal a vámhivatalban fekvő málháinkhoz elvezetett; sokkal nehezebb munka volt onnét azokat kivenni. Óra hosszat várakoztattak jóakaró ágensünk iparkodása és saját szítkozódásunk daczára; három felsőbb rangú turkáloncznak kellett összejönni, és mintha a határon a hajóból kihintázott collegáikat meg akarták volna bosszúlni, csaknem fenekig minden darabot egyenkint kiforgattak. Ezen kíméletlen eljárás által felizgatott vérünket hütendők, hideg fürdőbe kívánkoztunk, és erre alkalmatosabb helyet nem véltünk találni, mint egy a Rajna közepén a hidhoz akasztott hideg fürdő intézetben; de mily nagy volt csudálkozásunk, midőn a kívánt árt előlegesen lefizetve kádas fürdőbe vezettek; a folyó közepén, hajón, hideg íurdő, és kádak, szük, kis pléh kádak; ismét egy szép tapasztalás. Végre a nyári színházba mentünk, hol igen gyönge előadást láttunk napvilágnál semmi közönség előtt; azon néhány egyén is, melyeket (rari nantes in gurgite vasto) a nagy épületben elszórva láttunk, nem annyira a színielőadás, mint