Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

EGY RÉVÉSZ-KORCSMA (HET WERHUIZ)

parton, köztük az illető fogadós is, de ez valami kóbor tengerészeknek tartva, nem nagy előzékenységet mutatott házába befogadni, s egy a faluban benn fekvő korcsmát ajánlott. De előhozott csinos podgyászunk jobb gondolatra térité, s elfeledtetni akarva előbbi udvariatlanságát, maga felkarolt egy két bőröndöt, és szó nélkül vezetett házába. Eddig minden társalgás jelek által folyt, most a követő tömeg előre tolt maga köréből egy kis hajós-inast, ki azt állítá, hogy angolul tud; de, ha tudott is, rosz mestere lehetett, mert közbenjárásával kevesebbé értettek, mint az előtt. Minden ruhánk nedves lévén, legelőször is szobát kivántunk, de minden sürgetésünk daczára csak a fogadó teremébe utaltak; majdnem boszankodni kezdénk már, midőn egy francziául tudó egyén bejelenté magát, kinek segitségével megtudtuk, hogy azért nem vezetnek szobáinkba, mert azok még nincsenek illően elkészítve ily úri vendégek számára. Minden unszolásunk hasztalan maradván, kénytelenek voltunk ruháinkat a teremben váltani, nehogy a hollandi udvariasságot egészségünk vesztével fizessük. Ezalatt elkészült a vacsora, mely ismét dús és ízletes volt, és theánkat is elfogyasztva, végre bevezetteténk illető szobáinkba, melyek csakugyan oly csino sak és kényelmesek voltak, hogy nálunk nemcsak egv rév-korcsmában, hanem kevés nagy városi fogadóban lehetne hasonlót találni. Másnap reggel jókor készen valánk, hogy az előbbi nap veszteségét pótolhassuk. Az idő borús, de csendesebb volt, és igy bátran, haladhattunk tovább. Legelőször is a Maas torkolata mellett eveztünk el, anélkül, hogy legkisebb veszedelemben is lettünk volna beletévedni, mert óriási zsilippel és erődökkel van elzárva; a tájék egészen érdektelen, a hajók száma is csekélyebb, ellenben a kellemetlen kősarkantyúk számosabbak voltak. Epen a széles víz közepén, zátony közelében förgeteges zápor ért el, de horgonyt vetve, s hamar kautsuk öltönyeinkbe burkolódzva, minden baj nélkül áthagytuk menni felettünk a vihart.