Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

SZÉLVÉSZ KOMÁROM ALATT

\m mm&Ammm lindultunk tehát azon reményben, hogy a pesti csolnakdában kötünk ki estve, de alig mentünk fél óráig, midőn láttuk, hogy egy kissé túlfélről fújván a szél, és következőképen ezen partfelé hajtván a legerősebb habokat, itt nem leszünk képesek haladni, és bár a Dunát fehér hab borította, átirányoztuk hajónkat a túlsó partnak; mindég erösebb lett a hánykolódás mindég keményebb a hullámok csapkodása, mig egyszerre oly széles és oly magas habok közt találtuk magunkat, minőket eddig csak tengeren láttunk, és ha történetesen egy fél másodperczczel később tör meg a legközelebbi felágaskodott hab, egyszerre eltöltötte volna vízzel Ellidát, ha bár még tízszer akkora is lett volna. Es itt mutatta magát a remek angol munka egész fényében, mert bár olykor oly dühösen csapkodtak a hullámok hajónk ellen hogy záporként rohant el fejünk felett a tajték, és bár olykor oly keményen esett ő a hullám mélyébe, hogy minden csontunk megrázkódott, mégis legkisebb baj nélkül folytattuk utunkat : Wie die Wog'' auch nimmer müde Wüthend gen Elliden prallt Gutgezimmert trotzt Ellide Trotzt des Sturmes Allgewalt. *) Tudtuk, hogy egyetlen mód menekülni a hajó biztos és erős haladásában van, kettőzött erővel megragadtuk tehát evezőinket, elszántan előre kényszerítve sajkánkat : „Allons! ne perdons pas courage, Ramons! Dieu prend pitié de nous. **) *) Tegner : Frithjof. — **) Béranger.