Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

MAGYAR HATÁR

jix w^ M ^p? izenegy óra felé végre üdvözölhettük kedves hazánk határát, melyhez > közeledve szebb a vidék, és Hamburg vára és városa, ugy szinte Dévény némi érdeket kölcsönöznek a tájképnek. Pozsonyba fél tizenkettőre érkeztünk, és az alacsony híd alatt koponyáink nagy veszedelmével villámsebességgel átrohanva a gözhajó^ állomásnál kötöttünk ismét ki. Szükségtelen emlegetni, hogy itt igen é' jó volt ellátásunk a híres „zöldfa" fogadóban, melynél jobbat Európában nem sokat találni, de igen sajnáltuk, hogy az ottani hajósegylet tagjaiból senki a városban nem lévén, nem láthattuk sem hajóikat, sem működésűket. Barátságos társalkodásnak és testünk ápolásának szenteltük a napot, annál inkább, mert tudtuk, hogy Pestig kényelem és jóllétről többé nem kell álmodnunk. Folytonosan alkalmatlankodó délkeleti szél ellen folytattuk másnap utunkat az unalmas Csalóközön keresztül. Ki nem ösmeri ezen szerencsétlen, örökös árvizeknek kitett sziget-tengert, melyen keresztül Ariadné fonalára volna azon hajósnak szüksége, ki mint egy uj Teseus egyedül akarna Labyrintjába behatni, a helyiségek előleges ismerete nélkül; azért is, nehogy útközt keljen idegen segedelem után néznünk, mint más eltévedt hajósok, kalauzt vittünk magunkkal, és így hét óra alatt szerencsésen áthaladtunk a kellemetlen vidéken. Szomorú látvány ezen egész tájék, mely nagy terjedelmében a veszélyes víz áldozata; az ember alig hiheti, hogy civilisált nép országában van, ha a végtelen gondatlanságot látja, melylyel a Duna folytonos garázdálkodása türetik, egyszer itt, egyszer ott van a víz folyása, minduntalan óriási zátonyok támadnak, melyek lassan