Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

A REGENSBURGI HÍD

Jk «ll®flil E® egensburgnál utunk eredetisége és fö érdeke megszűnt, egy folyón r^feölefelé úszni csolnakban nagyon egyszerű dolog, és csak sebes haladásunk meg az öröm, hogy szerencsésen befejezve utazásunkat szeretett hazánkba fogunk rövid idő múlva érni, kölcsönzött még szerencsésen befejezett utunk utolsó napjainak némi érdeket. Más nap nyugalom napja volt, leveleket olvastunk és irtunk, poclgyászunkat rendbe hoztuk, és azután Németország legnagyobb „sportsman"-je, Turn és Taxis herczeg igen szépen tartott tágas istállóit néztük meg, hol számos hatalmas vadász-lovat láttunk. A Walhallát, a székes egyházat és más mindenesetre érdekes müveket már sokszor látván most mellőztük, hanem további utunk lévén főgondunk, lementünk a vízhez, hogy az oly veszedelmesnek mondott hidat megvizsgáljuk, meg is győződtünk arról, hogy csakugyan keresztül nem mehetünk alatta, mert az egész most felette erös Duna egy pár szűk nyíláson keresztül rohanni kényteleníttetik, minek következtében rendkívüli hullámokat és örvényeket képez, melyekbe oly csekély hajót mint Ellidát beleereszteni, teljes esztelenség volna, és ha valami Isten-csuda által se össze nem zúzatna, sem fel nem fordulna, sem el nem nyeletne a hullámok által, bizonyosan morzsára töretne a lejebb álló akadályok ellen. Nagy hajók a part melletti legnagyobb nyíláson eresztetnek át, noha ez ritkán történik, mert sem a gőzösök, sem a kereskedelmi hajók nem szoktak átjárni, hanem terheik más hajókra rakatnak át; itt tehát át menni nem lehetett, de láttuk, hogy egy talán száz lépéssel a híd felett álló nagy malomnak lefolyó vize csak vagy három ölnyi széles kötöltés