Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)
I. Fejezet: Általános szempontok
15 b) Ezentúl semminemű közlekedési eszközt, melly közhasználatra szolgáland, — legyen az vaspálya, víziépitmény a folyókon, csatorna, vagy köut, — kiállitni ne lehessen az ország által e czélra fölállított hatóság tudta s beszólása nélkül. Ideje ezért 1-ör. Hogy közlekedési eszközeink körül tisztába jöjiink, s valahára az ország viszonyait ezeknek irányában constatirozzuk. Ugyanis: Eddigelé az országban a közlekedés meglevő eszközeit, mellyeket az emberi munkásság állított elö, t. i. a kereskedelmi utakat a közerő, azaz — legyen mondva — az ország állította ki, s a kereskedésnek megnyitotta szabad használatul a nélkül, hogy kiállítási terhek fejében a kereskedéstül valami pótlékot követelt volna. Mi eddig folyóinkon — alig említésre méltó — történt, szinte a kereskedés minden terheltetése nélkül állítatott ki; sőt a közelebbi országgyűlések az ország folyóinak rendezését, országos utvonalak építését elhatározták, a nélkül hogy fel is említetett volna a kereskedést, — e milliókat követelő munkákért — vámok által teherviselési igénybe venni. Ezeket nem panasz gyanánt csak azért hozom fel, hogy kitűnjék mennyire ellenkező rendszert követett az ország a közlekedések hatályosb eszközeire nézve, minők a csatornák, s minők kiválólag a vasutak. Ezeket ugyanis eddig egyedül önerejükre utasítottuk, s fedezésöket egészen a közle-