Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

VII. Fejezet: A végrehajtás rendezése

100 törlése, ezentúlra pedig- azon szabály megállapítása, miszerint önnálló vasutakat, mellyek nem egyes helyeknek az országos vonalokkali összeköttetését czélozzák, csak országgyűlés engedelme mellett lehessen bárkinek épitni. Az öszeköttetési szárnyvonalokra azonban tért kellene nyitni egyesek tevékenységének, a magánipart felébreszteni, s megengedni hogy ezekre a közlekedési igazgató adhasson engedélyt. Söt mennyiben a szárnyvonal egy már elfogadott, és országos segedelemmel készítendő köut helyét pótolná, az országos közlekedés igazgatója a kiszabott öszvegig az ország nevében mint részes állhasson be. b) Folyókon, mint az országos közlekedés másodrendű eszközein semmi munkát senkinek tenni nem szabad a közlekedési igazgató tudta, s helybenhagyása nélkül. c) A köutak körül minden ezutáni munka, melly akár országos közlekedési, akár hatósági kezelés alatt tétetik, a közlekedési igazgató fölügyelete alá helyeztetik, annak terveit a közlekedési igazgató birálja meg, irányzatát ö határozza el. Ez alól csak a meglevő nem országos utak fentartása, s a határbeli utak vétetnek ki. A közlekedési eszközök minősége, iránya határozza el egyes helyek, söt vidékek jövendő sorsát; ez a kereskedésnek uj vonalat, uj fokhelyeket teremt; itt emel, ott süllyeszthet is; ezért ezt csak