Fényes Elek: A magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben. 1. kötet. Komárom vármegye (Pest, 1848)

Vizek, folyók, patakok tavak, mocsárok, források

VÁRMEGYE. 4 11 s mély árkával Apácza-Szakálas, Ekecs, Gutta, Bálvány-Szakálas, Keszegfalva határain keresztülfolyván, egyik ágával a keszegfalvi holt Vághba, másikkal a Yágh-Dunába szakad; felső árka ez érnek épen ollyan, mintha hajdan csatorna lett volna, jelenleg azonban a töltések által elfojtatott. Csiliz, Izsapnál érinti a megye határát, és a Győr megyei Csilizközt elválasztván Komáromtól Csicsónál szakad a Dunába s rajta a Poson megyei vizek egy része foly le. Kiöntései ellen a Komárom megyei részen 4000 folyó öl nagy töltés húzatott, s dunai torkolatánál nagy zúgó készíttetett. Kisebb erek a Miller, Dodvágh s. a. t. A Duna jobb partján eső vidéknek semmi nevezetesebb folyóvize nincs, ellenben nagyobb kisebb patakjai számlálhallanok, s nem csak jó ízű halaikkal, hanem az által is sok hasznot tesznek, hogy igen sok lisztmalmot, pokrócz és szűr-kallót forgatnak. Ezen részen a vízosztó vonal Dadtól Parnaknak s a Kocsiteke várnak menvén, az e vonalra esőnyugoti vizek különböző árkokban, millyenek az ettei, szendi ér, s a bakonyfolyások, melly név alatt a Bakony vidékeiről Kisbér, Ászár, Kethely határain befolyó több erek értetnek, mind a nagy igmándi tavakba gyűlnek össze, itt egy főágon, mélly Czonczó nevet vesz fel, Ács alatt elfolyván, Lovadnál szakadnak a Dunába. A keleti résznek föere az Altalér, melly a bokodi határban a Szépvízböl s több apróbb patakokból gyűlvén össze, Környe, s Bánhida alatt elfolyván a tatai vizekbe vegyül, hová szakadnak a tatai járás felsőbb vizeiről Tolna Szőlős felöl jövő vizek is, innen a tatai csatornákon Füzitönél és Almásnál a Dunába menvén által. A milly gazdag a Duna jobb része patakokban, szint' olly gazdag az tavakkal is, alig van helység, mellynek határában kisebb nagyobb tavak nem találtatnának, mellyek többnyire természeti forrásokból gyűlnek össze, kifolyásaik pedig malmokat és kallókat forgatnak. Legnevezetesebb ezek közt a tatai nagy tó 600 hold területével, ugyanezen határban van a Csehetó, Feneketlenló, Mezeitó, Várostó, Hármasió, Asszonyfő. Ezen kivül nagyobb tavak vannak a nagyigmándi, környei, mocsai, császári, kecskédi határokban, a Duna balparti részén az igen számos kisebb tavak közt csak a nagylaki zsemlyékes, és a megyercsi határban levő nagyobb tó érdemel különösebb említést. A források közt természeti ritkaságaikra nézve különös említést érdemlenek a tatai fényes források, mellyeknek alacsony fekvésök mellett rendkívüli mélységök különös figyelemre méltó. A mocsai tó keleti részén van egy forrás, melly a legnagyobb szárazságban is annyira bő vízzel bír, hogy az 1749—ki nagy szárazságban az egész körülfekvő vidéket kitartotta vízzel. A Gerecse hegy tetején Héregh mellett szinte van egy forrás, melly csaknem tetején a hegynek hasonlókép igen bő vízzel dicsekszik.