Horváth Bálint: A füredi savanyúvíz s Balaton környéke (Magyaróvár 1848)
na ötlik szemébe, mellybén az oltár tumbája kősziklából van, és annak közepén az egyház' szokása szerint ereklyék' tartására mélyebb vájt lyuk maiglan is szemlélhető. A' kápolnából két nyilas vagyon, mellyeket kősziklából kivágott oszlop választ el, az úgynevezett imahelybe, hova a' buzgó szerzetesek imádságra, és szent beszélgetésekre összejöni szoktanak, sz. Benedek' regulája szerint, azért látszanak több ajtók készítve, hogy azokon a' lég, 's világosság szabadabban beszolgáljanak. Ezen kivül még más kápolna is tűrhető épségében látszik mellyböl hasonlóan magán szobába van átmenetel. A' többiek a' négy közöl romba temelvék. Mind a' szobáknak, mind a' kápolnáknak oldal falai olly simák, mintha mesterségét jólértö kömives mive volna. A' mostani minden vallásost lerombolni, 's a' fennlévő irott oklevelek' daczára is meghazudtolni törekvő korszellem, e' csendes lakoknak is háborút izenve,*a* világgal elhitetni akarja: miszerint e'barlangok nem isteni szolgálatra magukat elszánt tisztes remeték' számára készüllek légyen a' hajdankorban ; hanem az e' tájékokat pusztitó törökök ellen lesben álló magyar őrsereg' leshelyei voltának légyen. Állításom' igazolására ihon az oklevél: (1270) Mi veszprémi káptalan adjuk tudtára mindeneknek e' levelünk állal, hogy tisztelendő férfiú Hieronymus tihanyi apát maga, 's egész conventje részére egyrészről; másrészről az említett monostor veszprémszölösi népe személycsen elöltünk megjelenvén', ki-