Paleocapa Péter: Vélemény a Tiszavölgy rendezésérül (Pest, 1846)

Vélemény a Tiszavölgy rendezéséről - II-ik Czikkely. Egyetemes javaslatok a Tisza saját medrének szabályozására nézve - A folyó folytonos töltések közzé vétele

20 A Tiszának azon mellékfolyóira nézve, mellyek már előleg töltések közzé volnának foglalva, nem lesz egyéb bátra annál, hogy töltéseik a Tiszáéval összekötessenek; amazoknak magasságát az összekötés pontján, s azon egész vonalon, mellyre a visszatorlás felhat, a fő folyó töltéseinek magasságával összeillesztvén. 17. A mi a Tiszának emiitett folytonos töltésezését illeti: itt fő dolog az, hogy e töltések olly távolságra épitessenek a folyó eleven partjátul,"vagyis vizmosta széléiül, melly a vizáradásoknak elegendő völgytért hagyjon szabadon, s egyszersmind a szaggattatás veszélye ellen biztosítva legyenek. E szabálynak azonban nem czélja valamelly megszabott és állandó mértéket állapitni meg a töltések egymástuli s

f a folyó eleven partjátuli távolságára nézve. E távolság különböző lehet, a szerint a mint különbözők magának a folyónak inkább vagy kevésbé kifejlett, s a folyás fő vonalátul inkább vagy kevésbé távozó kanyarai. A ezélnak annak kell lenni, hogy azon fóldtér foglaltassék töltések közzé, melly között a folyó kanyarog, most itt majd amott szaggatván, s rongálásait kisebb-nagyobb mértékben majd jobb majd balfelé folytatván, mindaddig mig az ő kiásó ereje s a föld ellenállása közt az egyensúly helyre nem áll. A tapasztalás azt mutatja, hogy minden mély ágyú folyóknál e földtér, mell vet ugy tekinthetni mint a magát saját iszapolása közepette beásott folyónak szabad birodalmát, határozott szélességű; s hogy a folyó mindig e határok között csavarog nagyobb vagy kisebb mértékben, a nélkül hogy azokon tul menne. S hogy közelebbrül a Tiszárul szóljak, ha megtekintjük annak partjait Tisza-Beőtiil Csapig, s Csapiul Y. Naményig, hol folytonosabban s csavargósabban kanyarog; s ha megvizsgáljuk a Budai épitési főigazga-