Győri Sándor: A Buda s Pest közt építendő álló hídról (Pest, 1832)

ben fog következni, mcllynek lehető orvoslása módja, mint valóban igen sokba kerülő, még is kétséges kimenetelű feladás fogna előttünk állani. Már ha ekkor hidunk, kivált a' víz erejének leginkább kitett helyeken p. o. a' Budai Parochiale templomtól fogva a' mostani hajó hidig valahol állana, nem hihető-e, hogy a' Buda felöl eső híd-fő illy nagy és erős víz által minden emberi iparkodás és oltalom ellenére is elébb utóbb alámosattatnék? úgy vélem, ezt csak az tagadhatja, ki az egyszer már észrevehetővé lett iszapolás vagy hordovány mind inkább nevekedésiből, az által pedig valamint ön ereje által is a' víz sodrának még jobban part felé közelítésiből származó, naponként pedig mind inkább nagyobbodó veszedelmet vagy nem eléggé ismeri, vagy legalább kevéssé veszi gondolóra. Szinte hasonló változások fognak történni a' Duna alsóbb és felsőbb részein. A' Margit szigetnél és fentebb egész a' sz. Endrei szigetig, több szigetek és felettébbi szélesség által a' folyó illendő sebessége el lévén lankasztva, azok körül hol itt hol ott fogja a' fáradtt Duna a' maga felülről hozott terhét lerakni és kevés idomulva mind azon rendetlenségeket előtüntetni, mellyekct most a' Poson Vármegyei Dunán tapasztalunk. A' Pesti Sóházon és Budai vámlinián alol lévő zátonyok, mellyek még most lassanként nőnek, hirtelen haladással fognak nevekedni, a' lassú folyású Soroksári ág rendetlenül teli fog hordatni, a' Ráczkevi sziget orra még jobban elzátonyoltatni, a' víz sodra keményebb görbülettel a' Lager Ispotályra dűlni, és onnét a' Promontoriumi ágba vissza hajolni. Melly történeteknek bekövetkezését, ha az alatt, míg a' regulázás Posonytól lefelé folytattatik, behunyt szemmel, össze dugott kezekkel várnánk, akkor kellene igazán a' két várost fenyegető nagyobbnál nagyobb gyakori jégtorlásoktól rettegnünk, Buda parton fekvő épületeinek nagyobb részét pedig egyenként a víz dühösségének feUldoznunk. Mind ezeket nem azoknak szorongató félelem gerjesztésére akarom mondani, kik egyébiránt ugyan a víz munkalatjait megítélni tudatlanok lévén, úgy is minden igazítástól rettegnek, vagy újabb kifogások feltalálhatására azoknak, kik a' regulázásokat magános tekintetekből indulván ki, hamis okokkal ellenzik, mert a' tudományt értők, sőt mindenek, kik magoknak a' vizek körül csak közönséges tapasztalásokat gyűjtvén, józan itélő tehettséggel birnak 's a' fentebb mondottakat figyelemre méltatják, által fogják látni mind azt, hogy a' víznek előadott munkalatjai mind addig, míg a felső kavics idáig nem érkezik, igen lassúk lejendenek, és azután hirtelen következendők, — mind azt, hogy a' veszedelem akkor is csak azon esetre fenyegető, ha a' Duna ágya mostani