Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)

(Ő Felsége' királyunk' 7s a' nep-atya jegKegjeiwcsu cngeuciuicvci.j FILLÉRTÁR mindennemű közhasznú isméretek' terj észté sere. íj Kijön minden szombaton. [Martius Íjén, 1834.] Mindenkihez. Ismeretek 's az élet' minden körülményi közt teljesített kötelességeink' tudása egyedül oly kincsek, mellyektől a' sors semmi módon 's az életnek semmi helyezetében meg nem foszthat; ezek szolgálnak legigazibb vigasztalásul szerencsétlenségben , legszebb öröméül aggságunknak, legtisztább éldeletül fáradságos munka, 's a' nap' heve terhe után. Amazokat közölhetjük egymással, sajátinkká tehetjük könyvekből 's tapasztaltak' és müveitek' tanításaiból, korunknak előléptei mindenütt Segédeszközöket ajánlván e' végre; hanem azon öntudás' megszerzésének, hogy mint ember és polgár, a' szó' legtökélyesb értelmében, kötelességét tevé valaki, mindenkinek magára kell hagyatnia. Csak a' kötelességéhez hű valóban erényes ; mert a' ki, mint oly számtalanon , elfogult hiúsagban akarja gyakorlani a' lényt, tiszteit pedig elmulasztgatja, azon könnyelmű atyához hasonlít, ki gyermekeit szépen öltözteti, de koplaltatja , vagy drága nyalánkságokkal táplálja, de lelkeik' és szíveik' kimüvelésére nem ügyel. — Kötelességeink kétfelé osztályozódnak : önmagunk és mások irántiakra. — Önnönünk' tökéletesbítése — mi által tulajdonképen képesítjük magunkat Isten iránti legszentebb kötelességink' betöltésére — czélja "s iránya földi lételünknek, mert ezen örök haladásban rejtezik a' világ' titka. Mily közel kötelességünkké vagyon tehát téve, isméi-eteket szerzenünk, mily közel kötelességükké azoknak, kik isméreteket szereztenek, ezeket társaikkal és felebarátikkal közleniök. Mert sem a' tehetség, sem a' tudás nem azért adatott nekünk, hogy ezen birtoknak enségesen csak magunk örüljünk; mindnyájan egyenlők vagyunk Isten előtt, mindnyájan vendégek az Úrnak asztalánál; egyetértöleg kell egymást szeretnünk mint testvéreknek, 's mindenki juttasson feleslegéből másnak, az elfogadó' ereje és szüksége' mértékéhez képest. 'S ezen szent kötelesség' eleven érzete vezérlé ama' férfiakat, kik Európa' legjelesb nemzeteinél a' Fillértárt alapíták. Tudták ők, hogy hasznos isméretek' terjesztése legszebb ajándék, mellyet valaki századának tehet, és annál üdvességesb, minél közrehatóbb. Mérhetetlen pedig a' tudás' országa. Magában foglalja az a'múltat és jelent, mellyek a'jövendőt szülik 's oktatják; eget, földet, vizet, szárazt, a' világ' egyetemét, mellyben az ember szépet, jót, boldogságot terjesszen 's arasson. Mind erre nézve a' legérdekesbet, leghasznosbat kiszemelve, kellő 's közönségesen érthető' móddal előadni, 's nemcsak néhány kevésnek, de a' nép' sokaságának előadni: ez czélja a' Fillértárnak; melly a' legfontosabb felfedezéseket 's találmányokat, nevezetes természeti jeleneteket, nagy történeteket , érdekes, tanúságos eseteket, híres emberek' életirásait, közhasznú életszabályokat, nyomos tapasztalásokat veszi váltogatva tárgyául, 's a' hol kell, mind ezt csinos képekkel kíséri 's mintegy láthatólag magyarázza. Ezt a' külföldön már szépen virágzó gyümölcsöző ültetvényt részszerint ott próbáját kiállott formában, részszerint a' haza' sajátságihoz és kivánatihoz alkalmaztatva, de öregbítve 's gazdagítva magyar munkákkal (mellyeket, reménylhetjük, majd viszont a' külföld méltóknak találand mintegy cseréül használni) a' magyar földön is honosítni a' hazafiaknak minél közönségesb haszonvételére — hogy ők se legyenek a' külföld' művelődésének 's előmenetelének e' segédeszköze' hijával — czélja 's misége a' magyar Fillértárnak. Ha tehát életszabály, hogy az ember másnak nemcsak kárán, hanem hasznán is tanuljon ; ha ezen bölcseségi leczke nem kevésbé egyesekre, mint egész nemzetekre illik; ha a'honi közön-