Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)

1831.] FILLÉRT Á fi. 181 Augustus' 19-kén, épen névnapján, megje­lent Lajos a' táborban 's a' pécsi püspök' mezei­lakjába szállt meg Mohácsnál, el nem érkez­vén még a' hajók tábori szereivel Budáról. Az ellenség már csak két mértföldnyire volt. Még­cgyszer tanács tartatott, be kelljen-e várni a' se­gédeket Erdély- Horvát- Tót- Cheh- és Morvaországból ? hátrább vonulván addig a' tá­borral? Csudálkozással hallá a' király, hogy Tomory is ütközetet javalít; ézért nehéz vád fekszik rajta: de látta, hogy már ekkor nem le­hetett egyebet tenni. Visszavonulás által csak zendülés okoztatott volna a' táborban, és gyil­kosan fogott üldözni az ellenségi gyors lovas­ság. Az ütközet' szerencsés kimenetele lehető vala a' seregek' nagy bátorsága és a' Szoli­mán' német's olasz pattantyúsainak titkos egyet­értése mellett az érsekkel. Kérdvén a' király, mily erős a' két tábor, feleié Tomory, a' ma­gyar öszvesen valamivel több húszezernél, az ellenség háromszázezerrel jött által a' Száván, de a' hadakozhatok alig mennek hetven ezerre. Még tartott a' tanácskozás, mert a' király visz­szavonulást kivánt, midőn a' Karassón túlnan fekvő táborából Tomorynak követek érkezvén, bekéredzettek a' tanácsba 's mondák: a' hadi­tanács ne merészelje a' királyt tartóztatni üt­közettől, ismeretes az ellenség' nagy számú ha­diereje; a' győzedelem a' magyaroké, ha magok el nem vetik az Istentől nekik nyújtott szeren­csét. Fogjon tehát a' király dologhoz, ki őt letanácsolja, árulóként bánátik vele, 's ha a' Mohácsnál fekvő tábor hátra vonulna, a' Karas­sónál fekvő erősen elhaíározá, hogy ellenség gyanánt támadja meg magát ezen tábort." Ily kemény követségre — noha épen jelenteték, hogy Zápolya negyven ezerrel Temesvárnál van, Bran­denburg György és Neuhaus Ádám cseh 'a morva népekkel Győrnél, Frangepán Kristóf és Karlovich János 15 ezer horváttal Körösnél, 's így nyolezvan ezerre szaporíthatnák a' magyar tábort — elvégeztetett, hogy azok be nem várat­nak, hanem a' kérlelhetetlen végezetre biza­kodva, jövő héten szerdán, sz. János fejvétele' napján, ütközni fognak. £Vége következik.} 11 i r n ő k. CHeroldJ A'hirnöki hivatal szintoly régi, mint*'pap­ság; az uj és hajdani minden nemzeteknél diva­tozó volt az, sót ma is az, mert frjgyalkudóink (parlamentaire) semmik nem egyebek, mint katonai hirnökök. Mindenütt eleitől fogva meg volt sért­hetetlenségök, 's valamint hajdan, ugy ma is, bi­zonyos ünnepléseknél ruházattal 's más tulajdo­nos viselettel különböztetnek meg. A' rómaiak­nál három rendű hirnök vala; békehirnökök (ca­duceatores) hadi hirnökök (feciales) és felső­hatósági hirnökök (praccones). A' békehírnök mirtus, olaj, rozmarinágat horda kezében mint jelképeit hivatalának, sérthetetlensége' jelenté­sére; a' görögöknél borostyánt vagy olajfa pálezát. Az atheneiek békehirnöke gyapjúval körültekert 's mindenféle gyümölcsei felékesített békeágat vitt kezében , és gyakran más fogla­tosságban is kelle járnia, például szakácsság­ban 's pohárnokságban. A' fecialisok' 20 tag­ból állott collegiuma, mellyet Numa állított volt fel, diplomacziai charakterrel is birt egyszer's­mind, és foglalatossága mindenre kiterjedt, mi á' hadizenésre és alkudozásra tartozhatott. Va­lahányszor elhatároztatott valamelly háború, szertartással izentetett az meg. Ha megbán­tottnak vélte magát Róma valamelly néptől, a' fccialis által elégtecelt kivánt, 's ha ez 33 nap alatt meg nem történt, ismét az ellenség' határára mene a' hirnök, áthajita egy elégetett nyelű véres dárdát, 's egy ünnepélyes mondókával (clarigatío) kinyilatkoztatá a' háborút. A' fe­cialisok koszorút viseltek fejeiken olaj vagy mirtus ágakból, azonkívül ha valami békeszö­vetség' alkujára mentek, egy kovakövet is vittek. A' praeconok használtattak minden hirdetések­nél a' néphez, az isteni tiszteletnél, ország­gyűléseknél , törvényes vallatásoknál, a' sena­tusban, törvények'hirdetésére, nagy temetések­nél, viadaljátékoknál 's a' tábornál, mikor ahoz a' vezér szólani akart; szóval, minden köz gyü­lekezetnél. Nálunk szinte a' legrégibb korból szárma­zik a' hirnök, 's hihetőleg ez volt régenten, ki eldődeinknél a' véres kardot széljel hordá az or­szágban hadra szólitólag, és ki a' király' paran­csait megvivé a' törvényhatóságoknak, vagy ki azokat országgyűlésre meghivá. Annyi bizo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom