Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)

FILLÉRTAR i nd enne m ü közhasznú ismeretek' terjesztésére. 19J Kijön minden szombaton. [Július' 5-kén 1834.J Hold. A'nyájas hold világítja setét éjeinket, sze­líden hinti le fényét elnyugodolt mezeinkre; ő földünknek szomszédja, mellyet évenkénti száz husz millió mértföldnyinél nagyobb útjában kí­sérget. Mint a' nap' és más csillagzatok, min­dennap egyszer megy körül a' földön, keletről nyugot felé, de csak ugy tetszöleg, mert ezen ugy látszó futását a' föld okozza tulajdon ten­gelye körülötti mozgásával. Másik mozgása a' holdnak már nem csalékony, hanem valósá­gos. Ez oly gyors, hogy az egész égnek ke­rületét, vagy az égi jelek' abroncsát, valami négy hét alatt látszik átfutni. Azért csaknem min­dennap egy órával később jön fel, 's igy a' földkörülti külszínes pályafutására valami 25 óra kívántatik. Ha olyankor vizsgáltatik a' hold, mikor valamelly állandó csillaghoz közel áll, néhány óra múlva bámulással láthatni, mily messze távozott attól. Ezen keleti továbbhala­dásában az égi jelek' abroncsán soha sem véte­tik egyébiránt észre, mint a'planétáknál, va­lami megállapodása vagy visszafutása pályájá­ban, hanem szünetlenül egyenesen fut. Négy­héti vándorlása alatt az égi jelek' abroncsán még egy más különböző mozgás is vétetik rajta észre; megváltoztatja ugyan is néha állását az égen, 's majd feljebb majd alantabb áll. A'hold jobban elhajlik pályautján az egyen­lítőiül, mint a' nap, 's a' földgolyó' minden­két felének lakosaira nézve szerfelett jótékony; mert épen a' hosszú unalmas téli éjszakon ér, mind éjszaki mind déli felén a' földnek, teljes fényével a' legmagasb állásra, 's egész éjsza­kán át a' látkörön marad. Magoknál a' gön­czölöknél bizonyos időszakokban épen le sem nregyen, a' gönczöli tartományok felett tehát hosszú éjjeleik' bekövetkeztével mind a' négy hét­ben tiss tizenkét napig mulat a' láthatáron, és pedig épen akkor, midőn legfényesebben vilá­gít , az első negyedtől az utolsóig. Csupán az utolsó negyedtől az elsőig, midőn kevés világot ad, láthatatlan ott. Valamint földünk, ugy a' hold is homályos golyó, csak a' naptól kapja világát, 'a fényének különböző állásai 's változásai csak onnan ma­gyarázhatók, hogy az ember azt veszi fel, a' hold mintegy négy hét alatt körüljárja egyszer a' földet. De ha szorosabb fontolóra vétetik a' dolog, valamivel többször kell a' holdnak körül kerülnie a' földet egyszernél, mielőtt ismét megújul; mert a' földkörülötti futása alatt pályájának csaknem egy tizenheted részével közelebb jutott maga is a' naphoz, 's igy állá­sát ehez megváltoztatá. Ezt a' darabot tehát (átaljában mintegy 27 grádus) még utána kell pótolnia " a' holdnak; azért egyik űjulásától a' másikig valami 29 1/2 nap (szorosan véve 29 nap, 12 óra, 44 perez és 3 másod perez) múlik el, mig önpályája körülötti futása vala­mi 27 1/3 napot (szorosan 27 napot, 7 órát, 43 perczet és 5 másod perczet) tesz. A' holdnak legnagyobb távolsága földünk­től mintegy 54,681, legkisebb távolsága pedig 48,020 mértföldet tesz. Igazi átmérője 465, körülete 1460 mértföld. Mindig ugyanazon homályos foltjait mu­tatván nekünk a' hold, következik, hogy felénk mindig Ugyanazon egy oldalával fordul. Föl­dünket körülkerülésében egyszer fordul meg saját tengelyén; mi tehát a' földön soha sem látjuk tőlünk elfordított másik oldalát a' hold­nak. Azonban "hajladozása még is enged vala­mit a' tőlünk elfordított oldal szélein észre­venni. Dr. Scliroter derék vizsgálatai által Lilién­thal-han (Hanoverában) a' hold' felületéről pon­tosabb ismérethez jutánk, 'a abból kitetszik, hogy hasonló a' föld' felületéhez , szinte ugy 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom