Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)

138 FILLÉRTÁR. [Június' 28-káti be. Útját Kőszeg felé vette, hol kedves anyjától az elválás' nehéz fájdalmával veit búcsút, kit most utoljára láta, mert két évvel azután az öröklétbe költözött, mig ő a' harcz' mezejében szedegette koszorúit. Troppauban az ezredes Palásty Mihály egy aggott és gyarlott ember megrémült, midőn egy 24 esztendős ifjat látott belépni, 's nem titkol— hatá megütközését, hogy a' tulajdonos ily fontos tisztségre egy ifjonczot válaszía, kivált ö mellé, kinek már igen nagy szüksége volt a' segédnökre. Mecséry ezen hideg fogadtatáson el nem csüggedvén, éjet napot eggyé teve, hogy a' huszár gyakorlatokban is ügyessé legyen, és Gyolcs főhadnagy' vezérlése alatt két hónapra már itt is megszerzé a' szükséges isméreteket, 's ezredese közelebről kezdvén ismerni, annyira megszereté, hogy egykor némelly általa készitett irományokat elébe terjesztvén aláirás végett, könnyes szemmel mondá neki: soha sem gyanítottam volna ily fiatal emberben oly sok katonai talentomot; tökéletesen meg vagyok az úrral elégedve, 's meg fogom ő excellentiáiának köszönni, hogy számomra ily jól választott. Nem sokára gr. Keglevics István lett ezredese, kinek hasonlóul ugy megnyerte bizodalmát, hogy hercz. Hohenz-ollern-nek egy szemlélet utáni ebédnél, az egész ti.szti kar előtt, azt mondá: ez az én adjutánsom, ki a' gyalogságtól nyolcz hónap előtt jött által, ügyesebb a' huszár szolgálatban, mint némelly harmincz esztendős tiszt. 1785. Csehországba költözvén az ezred,, Mecséry Reiehstadtban feküdt, hol kevés társaságban részesülhetvén , tudományos könyvek olvasásával töltögeté idejét, mellyeket Szászországból és Prágából hozatott, 's annyira kimivelé magát, hogy most már hivatalát is nagyobb méltósággal folytathatta. 1788. nagy gyakorlatot tartatván gróf TVurmser tábornagyi helyettes gyors lovaglásaért, az ezredes melletti czélirányos alkalmazkodásaért annyira megkedvelé Mecséryt, hogy a' bevégzett gyakorlat után ezredébe főhadnagynak meghivá; örömmel fogadta ő ezt, de Eszterházy épen nem akarta elveszteni, azért magánál marasztva főhadnaggyá tevé; de adjutansi terhes hivataltól még sokáig fel nem szabaditá, minthogy az utánakövetkezett nyomába sem lépbete. 1790 évi febraariusban összekelt Mecséry Fischer Johannával, a' zweybrükkeni herczeg uradalmaibani fő erdésznek leányával; lekötelezvén magát, hogy mind két nemen leendő gyermekeit neje' catholica vallásában fogja nevelni, mivel az akkori türedelmetlenség előítéleteinek nem akarta leendő gyermekeit kitenni, öntapasztalása tanítván, mily keserves legyen catechismus miatt még üldöztetéseket is szenvedni. 1792. kiütvén Francziaországgal a' háború, Németalföldre ment április' 11-kén, és juniuaban oda megérkezvén ezredével, elkezdé dicsőbb pályáját; öldöklő's véres csatákban halál közt lebegve keresvén a' halhatatlanságot. Vitézségének tetteit, mind azon ütközetekben, mellyeket részi. .', kivívni segített, részint maga kivívott, maga megírta egy emlékeztetőben, de e' levelnek korlátai csak főbb pontokat engedvén itten közleni, azoknak hosszas elszámolásába nem ereszkedhetünk. — Már második esztendejében e' háborúskodásnak princz Koburg tábornok' és parancsnokló' rendeléséből kapitányságra emeltetett hősi tetteinek jutalmául; 's ugyan ekkor megérkezvén a' táborhoz báró Ott az elősereg' átvetélére, oly tisztet kívánt maga mellé, ki az ellenség' eddigi munkalatjaival ismeretes legyen, 's Mecséry adatván hozzá, erővel megtartá maga mellett, azt adván okául, hogy gyengélkedő egészsége miatt elkerülhetetlen szüksége van ily tapasztalt és hasznos emberre. Az egész tábor' elősercgét vezérelvén Ott, mindenütt őtet külde az első ütközetre, ki minden vállalatiban szerencsés lévén, utoljára áldozatjává lett volna a' generális' határtalan bizodalmának ezen történetekkel gazdag táborozásban, minthogy mindig a' legveszedelmesebb expeditiokat bízta rá, vitézségére, belátására, munkásságára 's elszánására támaszkodván, ha a' charleroi ütközet után el nem betegesedik és nyugalomba nem lép. Azonban Mecséry igen örömest szolgált e' nagy talentomu generális alatt, 's a' legszemlátomásosabb életveszélyeknek is kitette magát a' dicsőségért, hogy oly nagy embernek becsülését kinyerhesse. 1794. április' 26-kán Troisviliénél tündöklő győzedelmet nyervén az elősereg, mellyet csaknem egyedül Mecsérynek lehetett köszönni, midőn ezért Ott Therezia keresztet kapott a' Felségtől , kinyilatkoztató, hogy ő azt Mecséry vei