Andrássy György – Széchenyi István: G. Andrássy György és G. Széchenyi Istvánnak a Budapesti Hid-Egyesülethez irányzott jelentése midőn külföldrül visszatérnek (Pozsony, 1883)

7 ío építő Kormánynál készüllek, 's mellyeket Ő Herczegségének a Nádornak kegyelmébül nyertünk. Nehezen lehet azon keser-édes érzést tökéletesen kimagyaráznunk, melly bennünk lámada, részint midőn tapasztalni vaiánk kénytelenek, milly isméretlenek vagyunk mi Magyarok minden más tekintetben annyira kiművelt, emberek előtt; részint midőn látánk, milly kellemes meglepést gerjeszte bennök a' tervek tökéletessége, mellyeket eléggé helybenhagyni *s dicsérni nem valának képesek. — Őszintén, de búsan kelle magunknak megvallani , hogy ismeretlen létünket bizony nem annyira a' külföld tudatlanságának, mint inkább saját hátramaradásunknak tulajdoníthatjuk ; hanem más résziül be édesen vigasztalá lelkünket, midőn a' magyar munkának valódi becse elismertetett

y azon elősejdítési' öröm , mellynél fogva tisztán láttuk Nemzetünk egykori legdicsőbb kifejlését, — ha minmagunk nem fojtjuk el, 's minmagunk nem gázoljuk össze azon szent tüzet, melíy minden nemzet sajátságában él. És ezen eset, bármi csekélynek látszassék is , ránk nézve felette fontos volt, mert valamint nevekedett részükrül a' bennünki bizodalom , hogy nem valami éretlen 's hiu tudni vágy hajt minket, hanem hon-iránti kötelességérzés vezérel: ugy mi is mindinkább 's jobb kedvvel iparkodtunk, 's a' mi bizodalmunk