Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN

szűk Tisza meder fölében vezetvén a Tiszába, az által, hogy a szűk meder, mely magái a Tisza vizét sem képes kellőleg átbocsátani, most még a Maros vízével is fokozódott, s így ilyen nagy vízmennyiséget éppen nem bocsáthatott keresztül, mondom ezáltal idéztetett elő a duzzadás legfőbb oka. Innen van, hogy Szeged város ily nagy veszélynek van kitéve. Hozzájárul ehhez az is, hogy közvetlenül a szegedi várnál 73 ölnyi (140 m) szélességű lévén csupán a Tisza, azt a vizet, mely másutt sokkal nagyobb területen folyik keresztül, melynek tulajdonképpeni árterét 400 ölre (7Ó0 m-re) kellene megszabni, nem képes átbocsátani, és így némileg ez is oka a duzzadásnak. Van ezen kívül más természetes két oka. Az egyik az, és ez már nem Szeged városán múlik, hogy Szegeden alul vannak átmetszések, melyek az állam által készíttettek, s ezek még ki nem képződtek. De a duzzadások egyik oka az is, hogy - ami egészen természetes, és mindenütt előfordul - az összeszorított víz, vagyis a szabályozott víz, azon víz, mely a védgátak által lefolyásában gátolva van, bizonyos vízszintig emelkedik, mert az afelőli ártérre többé ki nem mehetvén, sőt némely átmetszések által még meg is gyorsítván, azt a vízmennyiséget, mely azelőtt hónapokig stagnált, kénytelen elvezetni, és így duzzadásokat okoz. Ezek az okok, melyek Szeged és vidékén duzzadásokat okoznak. Azt kérdi továbbá a t. képviselő úr: „Ha, amint bizonyos, hogy ezen gazdag virágzó magyar vidék végveszélyeinek elhárítására eddig tett intézkedések nemcsak, hogy eredményre vezetők nem voltak, sőt inkább a bajt fokozták: hajlandó - e szükség esetén a Tisza-szabályozási rendszer gyökeres megváltoztatásával a vidék üzleti, gazdasági nyilvános és magánéletén lidércként nehezült veszélyt elhárítani?" Nem tudom, miképp érti a t. képviselő úr a Tisza-szabályozási rendszer megváltoztatását, mert én legalább azt hiszem, hogy a rendszert megváltoztatni nem szükséges, de nem is lehetséges. E rendszer van elfogadva Európa szerte, ti. az átmetszések és védgátak rendszere, s a Tisza szabályozása is e rendszer szerint van keresztűlvíve, és ezen alapszik. Nem tudom: miért volna ok ezen rendszer megváltoztatására. Más rendszer van, igaz megkísértve Franciaországban, ott az egyes völgyeken, hol a vizek leszolgálnak, gátakat építenek, melyek a vizeket folytonosan és egyenlően lebocsátják. E rendszert azonban én két okból nem tudnám elfogadni: először azért, mert még nem érvényesült helyesnek sehol, s ott is, hol megkísértetett, - a Pdione völgyében - abba kellett hagyni. Másodszor azért, mert igen nagy költségbe kerül. Hogy az egész Kárpát vidékét, melyből a víz a Tiszába szolgál, ily duzzasztó gáttal lássunk el, arra mi képesek nem volnánk. Mondom, én a jelenlegi rendszer megváltoztatására okot nem látok. Arra nézve azonban igenis van ok, hogy a mennyiben e rendszer itt vagy ott nem vitetett helyesen keresztül, vagy amennyiben némi változtatás szükséges, megtétessenek a kellő lépések. És itt jövök a harmadik kérdéshez, mely így szól: „ Legyen szíves ez irányban szándékolt lépéseit a t. házzal közölni" Midőn én a minisztériumot átvenni szerencsés voltam, természetesen a legelső időben már az ország vízi viszonyaival is foglalkoztam, s akkor azon meggyőződésre jutottam, hogy a szabályozások, különösen pedig a Tisza-szabályozás még nincsen úgy keresztűlvíve, mint ahogy lenni kellene. Azonban arra a meggyőződésre is jutottam, hogy ennek valóságos keresztülvitele nagy pénzösszegeket igényelne, a legközelebbi idők pedig éppen nem voltak alkalmasak arra, hogy e tekintetben nagyobb szabású indítványokkal lépjen a kormány a ház elé. Kénytelen voltam tehát várakozni, várakozni pedig annyival inkább is, mert azt is hozzá kell tennem, hogy azon időben semmi néven nevezendő részletes felvételek nem tétettek a kivitel pontjaira nézve. így például Szegedről is csak általános is-