Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
telenül el fog vérzeni és így az országnak ezen legvirágzóbb része a végpusztulásnak néz eléje. Igen természetes t. ház, hogy midőn e bajokat szenvedjük, egyszersmind az ottani érdekeltség kutatja annak okait is, és sajátságos tünemény, hogy azon vidéken egyhangú vélemény az, hogy a Tisza szabályozás maga, vagy annak ügyetlen - nem akarom mondani lelkiismeretlen - keresztülvitele ezen baj egyedüli és kizárólagos forrása. Az eddigi árterek, ahova ti. a Tisza szabadon kijárhatott, eltöltötték. A szabályozás ezen része magában véve nem volna olyan baj, de az, hogy maga a folyó is igen szűk korlátok közé szoríttatott és az évenként jövő áradások nagyon természetesen duzzadásokat idéznek elő, már nagy bajnak mondható. Ennek mérve, ha más körülmények nem hatnának közre, bizonyos fokig előre meggondolható s így a biztonságnak foka is megállapítható lenne. Azonban egy más körülmény miatt sajnos ez éppen nem történhet meg. Az áradó víz ti. a magával hordott iszapot ezelőtt az ártereken rakta le, most pedig ez nem történhet meg, magát a medret iszapolja el, és innen van az, hogy évről évre a duzzadás magasabb lesz. Hiába emelik a gátakat, most 28 láb a töltés koronája, de azt időnként emelni kell, pár év múlva 3032 lábra lehet kilátás. Ez a körülmény az, melynél fogva a Tisza szabályozás ellen igen aggasztó nehézségek merültek fel és azért szeretném én, hogy az igen t. kormány valahára komolyan figyelemre méltatván ezen tűrhetetlen állapotot, ezen vízveszély gyors és sikeres elenyésztetése céljából esetleg magának a Tisza szabályozási rendszernek gyökeres átváltoztatásával is segélyt nyújtana. Nem hiszem, hogy a t. kormány szándékában volna, ezen egyáltalában nem irigylendő állapotot továbbra is feltartani. Nem hiszem, hogy Szeged és a többi szomszéd városoknak ezen nyomorúságos helyzetét figyelembe véve, nem akarna valami segédeszközről gondoskodni. Ezen hitemben én egyelőre véleményt ezen ügyben nem nyilvánítok, meg lévén győződve, hogy a t. kormány ez irányban létező szándékait tudatni fogja és általam azon irányt is, melyben intézkedéseit vezetni akarja. Én interpellatiomat minden további indoklás nélkül vagyok bátor a t. háznak benyújtani, kérve, hogy azt a közlekedési miniszter úrnak válaszra kiadni méltóztassék." Horváth Gyula jegyző (olvassa az interpellációt): Kérdés a Nagyméltóságú magyar kir. Közmunka és Közlekedési Minisztériumhoz, beadja Szluha Ágoston „Tekintve, hogy a Tisza és mellékfolyóinak az országos kormányok tervezetei szerint történt szabályozása óta, különösen az alsó Tisza völgy majdnem évenként megújuló, a szabályozás előtt nem ismert magasságú áradásoknak van kitéve. Tekintve, hogy ezen áradások magassága fokozatosan emelkedik, úgy, hogy előre még csak sejteni sem lehet, hogy a folyam medre szabálytalanságaiból eredő bajok végződni hol és mikor fognak. Tekintve, hogy az ősök által árvízmentes magaslatokon alapított virágzó városok és községek helyre nem hozható károknak a lét és nem lét esélyeinek lettek kitéve. Tekintve, hogy a milliókba került szabályozási töltéseknek a fokozatosan emelkedő áradásokhoz szükséges fölmagosítása s az évenkénti vízvédelmi költségek az érdekelt városok, községek és birtokosok anyagi erejét, ha még eddig nem, de előbb - utóbb kimeríteni fogják. Tekintve, hogy a kormánynak legfőbb és legkomolyabb kötelessége a jelzett bajoknak orvoslása. Tekintve végre, hogy ezen bajok forrása a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásával legszorosabb kapcsolatban állónak látszik: a következőkre kérek feleletet: 1. Tanulmányoztatta-e az igen tisztelt miniszter úr a különösen Szeged város és környékén fokozatosan emelkedő vízszint duzzadásnak valódi okait?
