Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
Árvíz a Szeged alatti Tiszán Torontálról azt a rémséges hírt beszélik, hogy ott a folyó vize visszafelé indult, mivel a Tiszát a Duna nem veszi be, s a Tisza visszaszorítja a Bégát. Földeák és Maroslele község fölött a pusztulás lebeg, eddig is csak a nép megfeszített ereje tartotta fenn a gátakat. (PN0410) Ez volt a legfontosabb oka annak, hogy Szeged alatt öblözet nem maradt szárazon. A Tisza a Duna magas vízállása által lefolyásában akadályoztatván, március 14.-re virradóra Mozsornál (Bács-Bodrog vármegye) szintén elrombolta a gátat, minek folytán Mozsor, Sajkáslak, Tündéres községek víz alatt állnak. A szerencsétlenséget növeli a köznép erkölcstelen magatartása, melyet tisztességes napibér ígéretével sem lehet a mentési munkálatokban való részvételre bírni. „Nem megyünk, válaszolnak az oktalanok, hadd jöjjön az ár, legalább visszakapjuk rétjeinket, vagy ha nem, legalább lesz hal." (NH0322) Bácskában a Tisza áttörte a gátakat és az eleméri rétek ennek folytán egészen víz alatt vannak. (NH0323) A Béga alsó szakaszán az Écskánál történt gátszakadás március 23.-án, még tetőzés előtt több mint tíz nappal. Nagybecskerekről jelentik március 23.-áról: „A rettegve várt töltésszakadás bekövetkezett az écskai határban, több népes helységet a végelpusztulás fenyeget. A lakosság egy része a Temes megyei Nagykárolyfalván 269 talált vendégszerető felvételre, de a 240 családot képező 1500 lélekből 500 még Ópáván van elhelyezve. A kiöntött albrechtsdorfiak egy része a Szerémségben szóródott szét, a nagyobb része pedig Torontálvásárhely van. Az albrechtsdorfiak egy küldöttséget szándékoznak Őfelségéhez felküldeni, hogy azon kegyet kérelmezzék, miszerint a Temes megyei végvidékben lévő és állami tulajdont képező mintegy 30000 holdnyi (17000 ha) területű futóhomokra telepítessenek, minthogy a futóhomok között pár ezer hold jó föld is találtatik. Az écskai töltésszakadások következtében az árvíz elborította az egész öblözetet, az écskai, nagybecskereki és eleméri uradalmi réteket mintegy 24000 holdat (13800 ha), és még mindig oly rohamosan nő, hogy a magasan fekvő Alsóaradi kaszálók egy részére, és a becskereki legelőre is kiterjeszkedett. Lukácsfalva valamint Alsóaradi egy része is veszélyeztetett. Azonnal a szakadás után roppant erőfeszítéssel egy 500 öl (950 m) hosszú, kellőleg kibélelt töltés emeltetett Lukácsfalva védelmére, de az csak néhány napig tartotta magát, mert az új töltés a víznyomásnak nem állt ellent, átszakadt. Lukácsfalva alsó részén mintegy 60 házból a lakosságot már eleve kitelepítették. Lukácsfalvát az ár egészen körülvette, csakis dereglyéken közlekedhet a lakosság, s mintegy 60 fő élelmezése vált szükségessé." Zawadowski (1891) szerint az egész écskai töltést a Tisza bal parton meghágta a víz, de gátszakadás csak öt helyen következett be, amiből kettőnek tudjuk a szelvényszámát a korabeli szelvényezés szerint: 7+440 és 11+940. A szakadások által mintegy 14000 ha került azonnal víz alá a Nagybecskereki társulat területén. A szakadásokat egyértelműen meghágás utáni elmosás okozta. 269 Karlsdorf
