Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
Ez azonban nem volna olyan nagy baj, aggasztóbb ennél a folytonos szél, mely már négy nap óta rongálja gyönge töltéseinket, melyeknek megerősítésére, minthogy több helyen anyagkészlet nem volt, a munkásoknak a vízbe kellett menniük a már rég elnyelt belső töltések karóiért." (PN0410) Szeged veszedelme. (Olvasói levél a Nemzeti Hírlap szerkesztőségébe, április 8. keltezéssel) „Létünk még mindig kétséges, a helyzet folyton aggasztó. Az ún. Hármas töltésnél tegnap 267 300 öl (570 m) hosszban megszakadt a gát. E hely Szegedhez 7 mérföldnyire (58,5 km-re) esik. Ha el nem fogják a vizet, mit nem hiszek, úgy 30 ezer hold (-17000 ha) területet borít el az ár, és a Szeged-percsorai társulat védgátját is fenyegeti. Itt a víz irányában egy kereszttöltés áll, aminek jó karban tartására nagy erőt kell fordítanunk. Részint tegnap éjjel, részint ma mintegy 2000 fizetett munkás küldetett és küldetik ehhez a töltéshez. Ha a kereszttöltés vagy a társulat gátjai szakadnának, akkor csak a várost körülövező karikatöltés -mintegy 8000 folyó öl (15200 m) hosszbanegyedüli védvonalunk." Miután a Csongrád alatti Hármas-töltést áthágta a víz, április 8.-án Várady Ignác, a percsorai védelmi munkálat vezetője, sürgönyileg kért Szeged városától ezer munkást, néhány száz kocsit és a szükséges anyagszereket a veszélyes pontok jó karba hozatalára. A kért segélyt azonnal útnak indították. Ez alkalommal Szeged város főkapitánya felhívást intézett a polgársághoz, melynek értelmében felhívják a „közönséget", hogy -azt néhány napot, amíg a vizet a percsórai kereszttöltés feltartóztatja- minden gyalog és kocsi erejével a vasúti töltés erősítésének befejezését segítse, mert csakis ezen munkálat rögtöni kivitelezése mentheti meg a várost a pusztulástól. A Tisza vízállása Szegeden április 11.-re mintegy 50 centiméterrel csökkent. Szeged megmenekült annak ellenére, hogy öt nappal korábban még a töltés koronával színeit a víz. Közvetlenül az árvíz után nagy volt az elhatározás, hogy nem alakulhat ki a jövőben Szegedre nézve olyan veszélyes helyzet, mint 1876-ban. A március végi, április eleji események felvázolták annak a lehetőségét is, hogy Szegedre nézve egy felsőbb helyen a jobb parton bekövetkezett gátszakadás is veszélyes lehet. A percsorai védelmi munkálatokkal még meg tudták akadályozni azt, hogy a Csongrád alatt kiömlött víz lentebbi területeket elöntsön, azonban ehhez az is kellett, hogy a Hármasnál a víz betörése viszonylag későn következett be a tetőzés közelében, így a kifolyó víz mennyisége korlátozott volt. Ezek a tapasztalatok óvatosságra és elővigyázatosságra kellett volna, hogy intse a várost és vezetőit. Azt hogy nem így történt, azt röpke három évvel későbbi események igazolták, pedig még a parlamentben is felmerült Szeged árvízvédelme 268 . Szeged város és vidéke felől május 14.-re a fenyegetett tiszai árvízveszély gyakorlatilag elmúlt. Az árvíz utáni bizakodás és fogadkozás itt sem hiányzott: ' 7 Ezek szerint 8.-án. Vö. a Csongrádnál írtakkal. A csongrádi vízmércén a reggel 7 órás leolvasás mintegy 8-9 cm többlet csökkenést mutatott, tehát az un. Hármasi gátszakadás már meg volt. * Ld. „Tisza-völgy szabályozása a parlamentben" című fejezetet.
