Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN

De ez nem maradt sokáig így. „Tokaj és Sárospatak közt a vasúti töltést már három ponton átszakítá a víz, a falvak nagy része el van árasztva. Sok vasúti hidat elragadott az ár." (NH0323) A Bodrog és Tisza áradása folytán a vasúti közlekedés Sátoraljaújhely, Sárospatak és Bodrogkeresztúr között be lett szüntetve. (NH0329) Sárospatakon az árvíz március 22.-én tetőzött 603 cm-el. A magas víz szokatlanul hosszú ideig, 50 napig tartott a városnál (13. ábra). A Tisza völgyében a folyók felső folyásánál is számos helyen voltak kiöntések. Sáros megyéből írták a Nemzeti Hírlapnak: a sebeskellemesi rétek egészen víz alatt állnak annyira, hogy a közlekedés Eperjes és Bártfa közt sok helyen akadályozva van, szerencsétlenség még eddig nem fordult elő. (NH0316) Ugyancsak Sáros megyei árvízzel kapcsolatos egyetlen hír az országos lapokban egy haláleset leírása: „A múlt héten Grün bérlő, izsepi lakos a Topolya áradásának esett áldozatul. A varranói vásárról visszajövet szekerével a Topolyát kellett átgázolnia, de a víz magával ragadta a szekeret s a benne ülő Grün el volt veszve. A kocsist, ki a gyeplőket még a vízben is erősen tartotta, szerencsésen kihúzták lovai a partra, de a bérlő hulláját még máig sem találták meg." (NH0323) A Tisza árvizei 1876-ban A Tisza-völgy 1876 évi árvizeit egy mondatban összefoglalva az mondható, hogy: 1876 a csúcsdöntő, tartós és ismétlődő árvizek éve volt. Az első, márciusi árvízzel leérkező hóvíz a Tiszában igen alacsony vízállást talált. Ez után márciustól-júliusig egymást követték az árhullámok, melyeket a gyors olvadást követő tavaszi és kora nyári esőzések valamint a mellékfolyók (eleinte főleg a Bodrog, később a Körös) árhullámai tápláltak. A minden korábbit meghaladó árhullámot a Közép- és Alsó-Tiszán a Körösökön és a Maroson kialakult magas vizek befolyásolták kedvezőtlenül. A Tiszát visszatartotta a Duna magas vize, mely Titelnél csak augusztusra tért vissza medrébe (Károlyi-Nemes). Bár a Fehér-Körös júliusi árvize és a Felső-Tisza december eleji árvize a márciusi vízállásnál magasabb szinten tetőzött, de a többi mellékfolyó jelentős vizet nem hozott, így a Tisza, a mellékfolyóinak és a befogadójának egymásra hatása nem eredményezte az 1876 év eleji katasztrófa sorozatot. 1876-ban az árvíz az egész Tisza mentén az addig ismert vízállásnál magasabbra emelkedett, (ld. 11. táblázat) Az 1876 évi nagy árvíz Vásárosnaménynál 8,17 m, Tokajnál 7,82 (máshol 7,84) m, Polgárnál 6,25 m, Tiszafürednél 6,37 (Korbély szerint 6,86) m, Szolnoknál 7,53 m Csongrádon 7,57 m, Szegeden 7,86 méter magasságban tetőzött. Ezeket a magassági adatokat azonban erősen befolyásolták a gátszakadások. Tellyesnicky (1923) leírása szerint az 1876 évi árvíz „Tiszafüredig gyakorlatilag baj nélkül vonult le, attól lefelé azonban a védgátak 13 helyen szakadtak ki és víz alá került 68000 kat. hold (kb. 39000 ha) terület" Sajnos ezen a megállapítások mindegyike hely-