Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN

A Szamos árvize Február 3.-án a Szamos jege Szatmárnál minden baj nélkül eltávozott. (NH0224) Kevés helyen szerepel a vízügyi történetírásban, hogy a Tisza felső részén a Szamos árhulláma is jelentős károkat okozott 1876-ban. Ezen árvízről nagyon ke­vés információval rendelkezünk. Az időjárás eleinte kedvező volt ahhoz, hogy a hóolvadás minden károkozás nélkül levonuljon. Azonban a megolvadt hóiétól hirtelen megáradt Szamos feb­ruár 26.-án (a legmagasabb pesti vízállás napján) egyetlen nap alatt 49 helyen tör­te át a gátat, 7 helyen a bal parton és 42 helyen a jobb parton. „A Szamos felső folyásánál Szolnok-Dobóka megyében a Szamos Czikó községnél gá­tat szakított, minek következtében Czikó, Andó, Mono községek határai víz alá kerül­tek, Sülelmed községnek nem csak határa, hanem belterülete is elárasztatott, a Szatmár­Nagybányai út is, elöntetvén a közlekedés azon megszakadt, de csakhamar helyreállít­tatott. Aránylag e megyében a kár csekély, mert az áradás egy pár nap alatt megszűn­vén a kiöntések gyorsan lefolytak, az egész megye területén 8 határban 7300 hold föld volt víz alatt, 5 községi és 2 országúti híd megrontatott, töltés 2 helyen szakadt át, 3 ház bedőlt, Sülelmeden 2 emberélet esett áldozatul, 2 háziállat is elveszett. Élelmezési szük­ség nem forgott fenn." (Alispáni jelentés) A Szamoson ekkor társulat még nem szerveződött, a töltések mérete és vona­lazása sok kívánni valót hagyott maga után. Az 1890-es években megindult sza­bályozási és töltés építési munkák lényegesen javították a nagyvizek levonulását. „A Szamos Szatmár alatt több ponton, de különösen Óvárinál gátat tört és Óvári, Vetés, Sima, Csegöld, Jánk, Dara, Hermánszeg és Sályi környék határait elborította, Óvári köz­ségnek belterületét is. A Szamos árja a Homoród és Kraszna folyók árjával egyesülve el­borította Bagos, Csengeryfalu és más szomszédos községek határait is. Általában kárt szenvedtek kisebb-nagyobb mérvben a következő községek: Olcsvaapáti, Panyola, Kérsemjén, Nábrád, Fehérgyarmat, Gyügye, Szamosújlak, Hermánszeg, Tatárfalu, Szamosbecs, Komlótótfalu, Nagygéc, Dara, Sima, Csegöld, Jánk, Majtis, Zsarolyán, Nagysze­keres, Nemesborzova, Mánd, Penyige, Kömörö, Kison, Nagyar, Cseke, Istvándi, Tiszakóróci, Csecse, Milota, Sonkád, Kölese, Fülesd, Vámosoroszi, Botpalád, Kispalád, Nagypalád, Kishódos, Nagyhódos, Kisdarócz, Zsadány, Nagymajtény, Kismajtény, Szamosdob, Vetés, Óvári, Csenger, Csengerbagos, Csengerújfalu, Angyalos, Ököritó, Porcsalma, Győrtelek, Kocsord, Szamoskér, Szamosszeg, Olcsva, Vitka, Nagydobos, Ópályi, Sándorpuszta, Nyircsaholy, Ecsed. Ezek határaiban összesen 96400 hold föld volt víz alatt. 47 helyen tör­tént gátszakadás, 8 védgát nagy részben megsemmisült, 10 országúti, 27 községi híd meg­rongáltatott, óvári községben 27 ház bedőlt. Emberélet egy sem veszett el. A segélyre szorultak elhelyezéséről úgy élelmezéséről kellőleg gondoskodva lett, 1000 frt állami segély adatott." (Alispáni jelentés) Szatmár megye közönségének Nagykárolyban „1876 április 3-án és folytatva tartott gyűlésén" elsők között fogalmazták meg a kormány felé helyreállítási és fejlesztési kölcsön igényüket (OL-K173-1876-4-9363): „Nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter Úr! Azon súlyos anyagi csapás, mely a vizek áradásai által hazánkat meglátogatta, nagymér­tékben nehezedik megyénk egy részére is, és sajnálattal vagyunk kénytelenek kifejezést

Next

/
Oldalképek
Tartalom