Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
riban a henye természetű bennszülöttek csekély munkaerejében nem találták a belterjes műveltetésüknek kellő biztosítékát, egy betelepítési terv fogamzott meg, mely sok fázison keresztül végre oda nőtte ki magát, hogy biztosítsák az Al-dunai árterek védgátakkal a folyam kiöntései ellen, a védgátak megépítésére Torontál megye német községeiből megfelelő számú lakosság telepítsen le a majdan mentesítendő dunai árterületeken. E tervnek kedvezett azon körülmény, hogy a német községek... az úrbéri viszony megszűntével s illetőleg annak szabályozása után, földesuraikkal nem bírtak kiegyezni telkeik jövőbeni birtoklására nézve, és egy jobb jövőnek reményében a terhes, de biztos talajt a könnyebb, de bizonytalanabb birtoklású réti földekkel felcserélni hajlandók voltak. Előmozdította ebbeli számításaik tévedését a nagyobb buzgalommal, mint műszaki szakértelemmel készült tervezete a védgátaknak. Szűk és valószínűleg önámítással történt számításra alapozták a töltések méreteinek, illetőleg tömegének munka és költség felvetését. Egyelőre oly program fogadtatott el, mely szerint a telepítvényesek rendelkezhető munkaereje elégségesnek jeleztetett arra, hogy mind a telepítvényi belső munkák és a beltelkek körüli védgátak (polderek) felépítethessenek, mind pedig a dunai ártért biztosító külső védtöltések öt év alatt felállíttathassanak. Ezen tervre építve a telepítés eszméjét, a mentesítendő terület, melynek ezelőtt a bennszülöttek (mint őrvidéki jobbágy-katonák) korlátlan használatában voltak, mostmár a telepítvényesekkel lett megosztandó. E tekintetben a katonai kincstár, mint földesúr azon elvet állította fel, hogy a védtöltések által mentesítendő és magasabb művelésre képes földből a bennszülöttek annyi területet ingyen tartsanak meg, mennyi a régi, árvízjárta föld értékével egyenlő, a többi pedig a telepítvényesek közt bizonyos csekély díjnak az államkincstárba lefizetése, és a mentesítési munkák teljesítésének kötelezettsége mellett felosztassék. Ezen az alapon több évi tárgyalások után a betelepítés sikerült, a földek kiosztattak és az ármentesítési munkák megindultak. Munka közben azonban kiderült, hogy az eredeti tervet nagyon vérmes reményekre és a munkaerő túlbecsülésére alapozták. Azért, hogy az addigi fáradtság veszendőbe ne menjen, jónak látták a telepítvényesek segéderőkre támaszkodva létesíteni új hazájuk biztosítását, és egyes vállalkozókkal egyességre léptek a teljesítendő munkák egy nagy részének elvállalása iránt, minek fejében ők új földjeik tetemes részét 22 évi haszonélvezetre az így megalakult vállalkozó consortiumoknak átengedték. Ezen rövid vázlatból, melynek részletes leírása az idecsatolt füzetben találtatik, kitűnik tehát, hogy jelenleg az Al-dunai telepekben a földbirtok három rendbeli haszon élvezet, s illetőleg birtoklási módozat szerint oszlik fel: Első rész az őslakóké, kik a régi ártér értéke fejében bizonyos mentesített területet ingyen örökbirtokul megtartottak. Második rész a telepítvényeseké, kik bizonyos csekély - tíz év alatt az államkincstárba fizetett Alberlus a Franciscust. 34. kép, Liszt Ferenc Altröder nyakában egy korabeli cirvízi karikatúrán
