Dr. Vámosi Sándor szerk.: A Vízgazdálkodási társulatok válogatott bibliográfiája (1807-1992)(Források a vízügy múltjából 9. Budapest, 1992)

A vízgazdálkodási társulatok múltja és jelene (1807-1992) (dr. Koltay József-Fejér László)

társulat által kivett érdekeltségi hozzájárulás beszedése, valamint az általa felvett hitel törlesztésének kötelezettsége a helyi önkormányzat(ok)ra hárul. A vízitársulatok kezelésében - de jelenleg állami tulajdonban - lévő mintegy 26 000 km kisebb vízfolyás, vízfolyás-szakasz, belvízcsatorna állagmegóvási, karbantartási és üzemeltetési feladatainak ellátása kiemelt tevékenysége a társulatoknak. A vízitársulatok tevékenységen belül az elmúlt időszakban is meghatározó volt az építőipari tevékenység (az összes tevékenységhez viszonyítva átlagosan 80%). Ez kedvező lehetőséget nyújt, hogy jelenlegi alapfeladataikat ellátva (érdekeltjeik igényeit kielégítve) a jövőben is fokozott segítséget (szellemi és műszaki kapacitást) biztosítsanak többek között a helyi önkormányzatok növekvő vízgazdálkodási és környezetvédelmi feladatainak megoldásához. Avízitársulatokmamár nemcsak a vízügyi ágazat, hanem a mezőgazdaság, a környezetvédelem és a helyi önkormányzatok szolgálatában is álló - egyre meghatározóbb és nélkülözhetetlen - szervezeti egységek, melyek működése a jövőben sem nélkülözhető. Avíziközmű beruházó társulatok eddigi eredményeit értékelve elmondható, hogy 1992. évben a víziközmű társulati tevékenységeknek eredményekben igen gazdag, „történelmi" korszaka zárult le. Országosan és területenként egyaránt kiemelkedő eredménynek kell tekinteni, hogy az 1960-as évek elején a falvakban, az ivóvíztársulatok gyorsütemű szervezésével néhány év alatt több száz településen tértek át a „bólogató" gémeskutak használatáról a vezetékes vízellátásra. Elsősorban a vízműtársulatok eredménye, hogy a községekben élő és vezetékes vízzel ellátott lakosság aránya az 1960. évi 9%-ról 1992. év végére kereken 85%-ra növekedett. A gyors ütemű fejlődés kedvező területi alakulását és mértékét (az 1960—1990. időszakban) a 2. ábra jól szemlélteti. Ugyancsak számottevő eredménynek kell tekinteni, hogyjelenlegi városaink több mint 50%-ában is társulati úton épültek meg mind a vízművek, mind a csatornaművek. A víziközmű társulatok közel három és fél év évtizedes korszakából az elmúlt hat esztendő (1986-1991) kiemelkedő időszaknak tekintendő. 1986-1991. időszakban hat év alatt társulati úton kereken 700 községben épült új vízmű és 35 községben csatornamű! A társulati beruházásban megvalósult mintegy 5500 km vízhálózat útján 550 ezer fő jutott vezetékes vízellátáshoz. Jelentős eredménynek tekinthető, hogy ez idő alatt társulati beruházásban közel 600 km szennyvízcsatorna is épült. 3. 2 Vízitársulatok fejlődése A második világháborút követően a társulatok működési feltételeinek megváltozása (a nagybirtokok megszűnése, egyidejű kisparaszti gazdaságokkialakítása) az egységes vízügyi szervezet létrehozásának szándéka, végül is elvezetett a társulatok 1948-as államosításához. A helyi vízgazdálkodási feladatok állami átvállalása azonban csak adminisztratív intézkedés maradt. E feladatok megvalósítása háttérbe szorult, mivel a háborút követő újjáépítési munkák az állami anyagi források nagy részét felemésztették. Ennek következtében a művek többségének állaga rendkívüli mértékben leromlott, rendeltetésének nem tudott megfelelni. Különösen vonatkozik e megállapítás az árvíz-belvízvédelmi létesítmények állagára (védelmi képességére), veszélyeztetve ezáltal a területen élők élet- és vagyonbiztonságát, a mezőgazdasági termelés feltételeit. (Ez több árvíz során be is bizonyosodott. Pl. 1947-es tiszai árvízkor.) Ennek felismerése mind sürgetőbben vetette fel a társulatok visszaállításának (újjászevezésének) szükségességét, amelyre 1957. évben a 48. sz. törvényerejű rendelet megjelentetésével kerülhetett sor. A vízkárokkal szemben fokozott helyi társadalmi - elsősorban mezőgazdasági - igénynek tulajdonítható, hogy 1958-ban már 70,1960-ban pedig211 vízitársulat működött az ország területén.