Mészáros Vince: Gróf Széchenyi István al-dunai diplomáciai kapcsolatai (Források a vízügy múltjából 8. Budapest, 1991)

Függelék

Dicsőítő moldvai nyomtatvány Széchenyi Istvánról A Christian Flechtenmacher tollából 1839-ben Jasi-ban, magyar nevén Jászvásárott megjelent füzetes kiadványnak csupán két példányát ismerjük. Egy példányát a Román Akadémia Könyvtára őrzi (Bibliotheca Academiei Romana I. 68635 N°). Ez a példány sérült. A másik, a Magyarországon ismert egyetlen példány a Magyar Vízügyi Múzeum Széchenyi-gyűjteményének értékes darabja. Erről készült az ismertetés. Flechtenmacher - Széchenyi kortársa - Széchényi Ferencet és Istvánt dicsőítve, néhány életrajzi adatot közöl, s szinte kizárólag a román nép érdekeit közelről érintő és pozitívan befolyásoló, az Al-Duna, s főleg a Vaskaput szabályozó munkáról, a Dunának mint nemzetközi vízi útnak a megnyitásáról beszél, majd párhuzamot vonva a románok saját nemzeti hősének tekintett Hunyadi János és Széchenyi István között, „Hunyadi és Széchenyi" címmel egy felsőfokú hangvételű, 13 versszakos ódát közöl. A szöveg moldvai jellegű, régies román nyelvű, cirill betűs nyomtatvány. A románok ugyanis a 19. sz. közepéig a cirill ABC-t használták. A prózai szöveget Bitay Árpád, az ódát P. Jánossy Béla elhunyt erdélyi írók 1928. évi fordításában közöljük. A kiadvány romániai példányát Bitay Árpád tárta fel és ismertette a Pásztortűz c. erdélyi folyóiratban, több mint fél évszázaddal ezelőtt. Itt is tisztelettel adózunk emléküknek. A román kiadvány szerzője Christian Flechtenmacher'(1794-1843) szász származású moldvai jogász, aki tanulmányait Bécsben végezte. 1818-1843 között a moldvai díván, fejedelmi tanács - tagja és jogtanácsosa volt. Ebben a minőségben részt vett a Pavel Kiselev gróf cári tábornok és „moldvai-havasalföldi helytartó" által kezdeményezett alkotmány jellegű szervezeti szabályzat, a „Regulamentul Organic" szerkesztésében. Flechtenmacher a bizánci joggal szemben a római jog irányelveinek bevezetését szorgalmazta. Személyéről nem sokat tudunk. A kiadvány címlapján neve mellett szereplő „cam" szócska a „caminar" szó rövidítése, ami a sokféle bojár - azaz nemesi - fokozat között egyféle rangot jelentett, afféle tárnokmestert, vagy kamarást. Flechtenmacher, mint maga is írja, eddig ismeretlen forrásból, valószínűleg kortársi német nyelvű közleményből fordította, illetve kivonatolta művét, román vonatkozású betoldásokkal. A prózai szöveg után közölt óda Flechtenmacher saját szerzeménye, s mint ilyen, a korai román műköltószetnek is figyelmet érdemlő darabja. A kiadvány belső címoldalán, - verzóján - a cenzori engedély nem annyira a román, hanem lényegében az orosz hozzájárulást jelentette. Mindkét fordítás nem annyira stiláris csiszoitságra, hanem inkább szöveghűségre törekszik. A kiadványt Flechtenmacher küldte meg 1839. március 25.-i keletű latin nyelvű, tiszteletteljes hangú levél kíséretében Széchenyi Istvánnak, s az ő hagyatékából, a soproni Storno-gyűjtemény közvetítésével került a Magyar Vízügyi Múzeum gyűjteményébe.