Mészáros Vince: Gróf Széchenyi István al-dunai diplomáciai kapcsolatai (Források a vízügy múltjából 8. Budapest, 1991)

Bevezetés

körökben terjeszteni, és csak a két román fejedelemség egyesülése, majd a román királyság kikiáltása, tehát 1882. után kezdték általánosan használni. Széchenyi éveken át rendszeresen hónapokat töltött az al-dunai munkálatoknál. A szabadságharc kitörését megelőző évtizedben többször járt Bukarestben, a havasalföldi fejedelemnél, Pozsarevácon és Belgrádban a szerb fejedelemnél. Minden tőle telhető eszközzel, személyes anyagi áldozataival is igyekezett előbbre vinni a balkáni népekhez fűződő kapcsolataink kiszélesedését, elősegíteni a dunai nemzetközi víziút megnyitását. A supaneki vesztegzárból írja Fáy Andrásnak 1834. október 17-én: „Bukarestből visszatérve ma vettem becses sorait. . . November első napjai előtt semmi esetre Pesten nem lehetek, s még akkor is kétes, mert itteni összeköttetéseim Törökkel, Oláhval, Serbussal melyek most igen megkívánják a felvigyázatot, eltávozásomat talán engedni nem fogják . . ." Ezek az „összeköttetések" tették lehetővé az Al-Duna és a Vaskapu szabályozásában elért eredményeket, és lényegében meghatározták hazánknak déli szomszédaival való jó kapcsolatait a 19. század első háromnegyedében. Az ezekre vonatkozó dokumentumok közreadásával szomszédainkhoz fűződő történeti kapcsolataink megismerését és egymásrautaltságunk jobb megértését kívánjuk szolgálni. Az iratanyag után - függelékként - mutatunk be néhány, Széchenyi kapcsolataira jellemző, román és szerb nyelvű, kortársak által írott, unikálisnak tekinthető nyomtatványt is. A bemutatott iratok között való tájékozódást névmutató segíti. Az eredeti dokumentumok a Széchenyi-család nagycenki kastélyában őrzött iratanyagból kerültek - a soproni Storno-gyűjtemény közvetítésével - a Magyar Vízügyi Múzeumba, ahol a Múzeum dokumentációs gyűjteményében elkülönített „Széchenyi lratgyűjtemény"-t képeznek. Ez az iratgyűjtemény mintegy 1300 tételből áll. - A bemutatott, ezeket kiegészítő tartalmú fénymásolatok a Múzeum újabb keletű másolatgyújteményének forrásértékű darabjai. Többnyire maguk is egykorú másolatok másolatai. Széchenyinek ugyanis szokása volt az általa írott vagy íratott levelek másolatainak megőrzése, sőt egy-egy témakörbe tartozó levelezésének bekötött levelező könyvbe való bemásoltatása. A bemutatott levélmásolatok Széchenyi al-dunai leveleskönyvéből származnak, a Magyar Tudományos Akadémia Levéltára Széchenyi Gyűjteményének K. 189/1-60, K. 201/100 leltári számú tételeiből. A Múzeum ugyanis feladatának tekinti a Széchenyi István vízügyi tevékenységére vonatkozó - különböző helyeken őrzött - levél- és iratanyagok hű másolatainak gyűjtését a kutatómunka megkönnyítésének céljából. A bemutatott levél- és iratszemelvények nem ölelik fel a témához tartozó és fellelhető iratok teljes körét, csupán azoknak egy töredékét. Ennek ellenére alkalmasak arra, hogy eleven képet adjanak Széchenyi Istvánnak az Al-Duna szabályozási munkáival kapcsolatosan kifejtett diplomáciai tevékenységéről és déli szomszédainkhoz, különösen a román és a szerb néphez fűződő pozitív, jószomszédi kapcsolatairól.