Dr. Deák Antal András szerk.: A Magyar Vízügyi Múzeumban őrzött Széchenyi-iratok katalógusa. (Források a vízügy múltjából 7. Budapest, 1990)

VIII. TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI VISZONYOKAT TÜKRÖZŐ LEVELEK

1 icirliiidiiii a keserv, az inst'g és nyomor, mcllymk tördelt hangjait és ciniélt nyögéseit tolmácsolják jelen soraink. SZALONTA, egyike llihannegyo legnépesh mezővárosainak, irtózatos tűzveszély áldozatává lett. Folyó april 17-kc volt a végzetes nap, mellének déli óráiban egy rettenetes orkán, kevés idő alatt, füslfelleggel vastagon borított lángtengerré változtatta a várost s meginenllictleníil elemésztette, alig hagyván meg annak egy ötödrészét. Templomunk, tornyunk leégett, harangjaink olvadlan lehulltak, leégett egyik lelkészi, két tanítói lak, városházunk minden irományokkal, több megyei épület, ezek közt a katonaélclmi raktár. Az elhamvadt magánházak számát könnyen tehetjük egy ezerre, ide nem számítva inás, gazdasági épületeket, malmokat sth., mcllyek sokkal nagyobb számmal lettek a pusztító elem niartalékivá. Legtöbbnek a házak, kamarák és magtárak közül a bensőjét sem lehetett megvédeni; s e miatt az éhcnlialásra jutott, hajléktól, sót testi ruházattól is megfosztatott szerencsétlenek száma iszonyúan nagy. Illy boldogtalan körülmények közt nincs mit tenni, mint azokhoz, kiket a gondviselés javaiknak hasonló pusztulásától mostan megőrzött, rögtöni segélyért kiáltani fel ; hogy lie kényteleníttessenek éhen veszni azok, kik csak imént alig ragadhaták ki nyomorú életöket a dühöngő vész nyilt torkából. E czélhól bátrak vagyunk azon alázatos kérelemmel járulni nyújtandó adomány, vagy cgybegyüjtendó segély által e megmérhetlen ínséget némileg enyhítni méltóztass ac Teljes tisztelettel maradván Szalontán, april, 9Û. 1817. XVIII.tábla kat .sz. ; 506