dr Szerényi Imre szerk.: Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

A III, tervtagozat a Tiszától távolabb fekvő nagy kiterjedésű vidék öntözésének okszerű megoldását célozza. A terv szerint a Tisza felső szakaszán létesítendő duzzasztómű segítségével vezetjük ki a vizet a Tiszából és az aszályos vidéket átszelő üntözőcsatornákkal gravitációs úton vezetjük a Tiszától távolabb fekvő vidékekre. A Tiszából, a hajózás sérelme nélkül kisvíznél köz vetlenül kivehető és az árvizeknek síkföldi tárolókban raktározott vizével kereken 160 ezer kat.hold öntözését lehet biztosítani. /:Ld. a 2. sz. rajzon kék, zöld illetve barna színnel jelölt részeket.:/ A III. tervtagozat kiépítése nagyobb befektetéssel jár, de a vízbeszerzés szempontjából ez a leggazdaságosabb megoldás. Nagy előnye, hogy a duzzasztómű kiépítésével a Tisza hosszabb szakaszon hajózhatóvá tétetik, ezenkívül egy 4-5000 lőerőt termelő vízerőtelep kiépítésének lehetősége is meg van. A főöntözőcsatornák vonalvezetésére három változatot dolgozunk ki. Hogy ezek közül melyik nyújtja a legjobb megoldást, nevezetesen, hogy pénzügyi, műszaki és közgazdasági szempontból melyik a legelőnyösebb vonal, azt csak a munkában lévő általános tervek és költségvetés elkészítése után lehet eldönteni. A Tiszából - a tervezett duzzasztógátak helyén - kisvíznél a hajózás sérelme nélkül 45 m^/sec víz vehető ki. Síkföldi tárolással 80-100 millió n^. tárolható. Ilyen módon összesen 160 ezer kat. hold öntözését lehet biztosítani. Ha a jövőben az öntözések elterjedésével több vízre lenne szükség, akkor a Tiszának u.n. csatornázásával, vagyis duzzasztók és hajózózsilipek létesítésével a mindenkori hajózást biztosítva, további 80-100 m^/sec öntözővíz nyerhető. Ha pedig a nagyon távoli jövőben még ennél is több vízre volna szükség, akkor talán a Dunából lehet majd a vizet egy Vácnál kiágazó csatornával a Tisza völgyébe átvezetni. Ez azonban rendkívül költséges megoldás, mert a Duna és a 138