dr Szerényi Imre szerk.: Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)

Amikor az 1937. április 27-én tartott minisztertanács határozata alapján kiadott ME. rendelettel "Az öntözéses gazdálkodásnak a Tisza völgyében lehetővé tétele érdekében szükséges munkálatok végrehajtására""^ felállították az Országos Öntözési Hivatalt, annak élére olyan embert kerestek, aki előtt neve, tekintélye és rangja révén a Kormányzónál és a kormánynál az ajtók mindenkor nyitva álltak. így jött szóba elsősorban Kállay Miklós, aki akkor képviselő, Darányi előtt földmívelésügyi miniszter volt. Amikor Darányi ebben az ügyben magához hívta Kállayt és megkérdezte, hogy nem vállalná-e az Országos Öntözési Hivatal elnöki állását, - nem adott végleges választ - amint azt Kállay később maga mondta el nekünk -, mert előbb közelebbről tanulmányozni kívánja a kérdést, ugyanis nem akarja a politika terén szerzett hírnevét kockáztatni. Ezért az öntözési tervek alaposabb megismerése céljából azt kérte, hogy egy ezzel a kérdéssel foglalkozó mérnök mielőbb keresse 18 fel a lakásán - VIII.k. Horánszky u. 3. sz. alatt - és tájékoztassa őt az öntözési tervek részleteiről. Darányi Kálmán haladéktalanul intézkedett dr. Benedek József miniszteri tanácsos útján, hogy Lampl Hugó még aznap du. 4-kor jelentkezzék Kállay Miklósnál és ismertesse a kérdést. Mint kiderült égből a villámcsapás, úgy ért engem ez a rendelkezés. Kállayval ugyanis még nem találkoztam, csak hírből ismertem, ezért azt kértem, hogy Németh Endrével együtt mehessek, aki az öntözés kérdéseiben járatosabb, mert Trümmer Árpád az öntözések szakembere történetesen vidéken tartózkodott. Németh Endre erre szívesen vállalkozott. Még a délelőtt folyamán összeszedtük a legszükségesebb terveket, rajzokat és délután ünnepibe öltözve felkerestük Kállayt. Fejedelmek erénye a percnyi pontosság, mérnököknek viszont természetes tulajdonsága. Tehát órával a kezünkben ott sétáltunk a ház előtt, amíg elérkezett az ideje, hogy szép lassan felballagjunk az emeletre, pontosan 4-kor becsöngettünk: "Alea iacta est."