Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

hiszem, hogy a terv a lokalitás és az esés tekintetében kitűnően kivitelezett, és Pestet megóvhatja olyan veszélyektől, mint a most bekövetkezett is volt, — hiszen a víz több oldalon egy lefolyót talál. Térjünk azonban vissza ismét Pest városához! A kettes (II.) sz. vázlaton (F,) két ütegsáncot vagy sáncot helyezünk el, ahová a jégzajlás idején ágyukat vagy bombatartályokat sorakoztathatunk. Ezek elsütése a Csepelszigetnél torlódó jégen segíthet, és egyben elhelyezhetünk egy jégtörőt az alsó sáncnál. G,A Dunára néző partokat teljes egészében a kváder-kövekkel kell megerősíteni, különösen alaposan a bevágások és a földnyelvek mentén, és olyan magasra kell emelni, mint amilyen magas volt a vízállás 1838 márc. 15-én. Mivel azonban több évre van szükség ahhoz, hogy egy ilyen mű elkészüljön, így szükség lenne időközben a már az áradás idején megkezdett szükséggát megerősítésére, és egy ugyanilyen mértékű magasítására. A piros pontozással jelölt vonalak a földalatti tisztító-kanálisokat mutatják, azt, hogy hogyan kell ezeket a városban vezetni. Vagyis: egy főkanálist a Váci úton és az Országúton át, ill. az Üllői úton át, egy második főkanálist az újonnan kiépítendő fölső, alsó és középső Szükség úton át, amelyek azután I,-nél egy kanálisban találkoznak. Azután el kell helyezni minden utcában egy tisztító-kanálist, amely fölveszi a házakból kivezető szennyvíz-kanálisok és az esőcsatornák tartalmát, és amely a főkanálisba vezet. Előre kikötendő azonban, hogy az utcákban az esőcsatornák éppúgy, mint a házakban a kanálisok vas- és drótráccsal kell legyenek ellátva, nehogy a kanálisokat a darabos szennyvíz eldugaszolja. Ahhoz azonban, hogy ezeket a fő- és utcakanálisokat tisztítani tudjuk anélkül, hogy a Dunába folyna, K,-nál és L,-nél Víz-tornyokat kell létesíteni, amelyekből a víz a kanálisokba vezet, (ilyen tornyokat - négyet — találhatunk a Moldva menti Prága városában) és itt a vizet időről-időre meg lehet tisztítani. Egyébként nemcsak ehhez szükségesek ezek a víztornyok: hanem ezeket magasabbra lehet építeni a város legmagasabb házánál, úgy, hogy a bennelévő vízmerítő-gépezet tíz öllel magasabb legyen, hogy e fölött is tudjon, ha szükséges meríteni, és ilyen módon a vizet a legmagasabb házak padlásteréig vezethetné, ez pedig különösen tűzvész esetén lenne előnyös! A házakban fölfutó csöveket minden emeleten, a konyhában vagy az előtereken hordókkal lehetne lecsapolni, és a terhes vízhordalékot mellőzni. Ahonnan aztán saját csövekkel ismét vissza lehet vezetni a vizet a házi szennyvíz-kanálisokba. Egy példa lehet erre Budán a Vízivárosban a Vízműtorony, amelyen keresztül a várba hajtják a vizet. M,-nél egy zsilipházat kell elhelyezni, ebben pedig egy olyan zsilipet, amelyen keresztül az egész Főtisztító-kanálist hermetikusan el lehet zárni a Völgyelet eláradása idején. Mivel az új Vásártértől egészen az M,-ig csak tíz láb esése van a talajszintnek, és nagyon szűk számításaim szerint a kanális mélységének, vagyis a belső magasságnak 5', a boltozatívnek 1 1/2', és a föld azon 1 1/2'; tehát az egész szakasznak kb. 1000 ölnél csak két láb esés marad a lefolyónak; így egy áradás idején a víz visszafolyna a tisztító-kanálisba, olyan magasan, mint a Völgyeiéiben a vízállás. Ezt pedig az előbb említett zsilip meggátolja, csak azt nem szabad elmulasztani, hogy ilyen esetekben a zsilipet lezárják. A zsilipháztól aztán nyíltan vezethet a csatorna - boltozat nélkül — a Közép-kanálisba. Ha azonban nem akarunk létesíteni zsilipet, és a tisztító-kanálist vezetjük olyan messze, amíg egy megfelelő lejtőt el nem érünk, amit meglátásom szerint nem érhetünk el előbb, mint a Soroksáron elzárandó Dunaágnál; így ezt a kanálist a pontozott vonallal jelölt N, után, és teljesen befedve kellene meghúzni, úgy, hogy ez egyben a Völgyeiéinek egy gátját is képezné, - a maradék részt pedig a Soroksári gáttal egy magasságban, földdel kellene kitölteni. Szerény véleményem ezért a következő: a Hatvani vonalat (országutat) kijjebb kellene helyezni, hogy a Kőfejtő vonalától egyenesen a Városliget sarkáig fusson, — az emelkedőket elhordani, és Őméltósága István főherceg emlékére, — aki élete kockáztatásával a legnagyobb nyomor közepette Pestre jött, hogy vigaszt és segítséget nyújtson, —