Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

kimélyítésére vagy legalábbis a homokbuckák elhordására. Ha azonban ez a Duna-ág a normál szélességnél csak keskenyebb lehet (erről később még szó lesz) úgy nem marad más hátra, mint a Csepel-sziget körülárkolása révén segíteni a dolgon, mint ahogy azt az I. sz. mappa és a 2. B,-nél mellékelt térképen a vörös vonal mutatja.

6 Ezzel nemcsak azt célozzuk, hogy az áramlat legyen szélesebb, és több vizet bírjon el, hanem azon a bajon is segítünk ezáltal, hogy ez a sziget szemben fekszik a Duna áramlatával, következésképpen jégzajláskor ennél a szigetnél megreked a jég, és így a nyugat felé kanyarodó áramlatot teljesen elzárja nagy jégtorlódás esetén, és visszaáramlásra kényszeríti; — mindez a legutóbbi szörnyű áradat főokának tudható. Mindehhez nem sokat segít a Soroksári Dunafolyamág, hiszen ez sok szigete miatt már korábban teletöltődik jéggel. A csatorna keresztmetszete a Völgyelet közepén, (VI. ábra) 3—5 öl széles, 4—6 láb mély, mint ahogy azt a szükség megkívánja. Ez a kanális venné föl tehát az Ördögmalom vagy a Rákos folyó vizeit, a Városliget vizeit szintén, röviden minden hátulról folyó vizet. Ugyanezek fölé, mégpedig minden utcánál hidakat kéne csinálni pontonokkal, vagy pedig ív alakú, fogas illesztésű hidakat, vagyis olyanokat, amiket egy áradás veszélye esetén el lehet bontani. Szükséges az is, hogy minden utcánál, mégpedig mindkét oldalon két csónakot tartsanak, amivel át lehet kelni, ha magas a víz és el kell venni a hidakat; hogy ilymódon ne álljon le a közlekedés, ha a kanális vízzel telítődik nemcsak egy jégzajlás, hanem egy felhőszakadás vagy egyéb előre nem látható eset miatt. Erre a kanálisra vonatkozóan meg kell említeni még egy másik tervet is. Eszerint alakulna egy részvényekre alapuló társaság, egy vagy két hajózható kanális kialakítására. Ez esetben a Váci gátnál egy jó zsilipet kellene építeni, kb. 5 öl belmérettel, és fél lábbal mélyebbra, mint a Duna legalacsonyabb vízállása. A zsilipet télidőben lezárnák, nyáron pedig a kanális mindig kapna a hajózáshoz szükséges mennyiségű vizet. A fönt említett kanális (E) pedig 10—15 öl szélességű lenne, hogy a hajóknak meglegyen a kellő vízszélesség; a Főutaknál is szükséges lenne vagy alaposan megépített és ívelt, vagy lánc-hidakat létesíteni, mindezt az egész Völgyelet fölé; ahogy ezt a négyes számú keresztmetszeti terv mutatja. Ez a kanális akkor D,-t (VII. ábra) Ócsa irányában, onnan a lápon keresztül Sáriig, innen a Kecskeméti lápig, aztán ismét a Csongrád környéki lápon át a Tiszába vezetne. A 2. B, mellékelt térképen látható mindez, a vörös vonalak a, b, e, f,. Vagy pedig Sáritól Fülöpszállás felé. Vadkert, Halas, és Szegeden át. (e, c, d.) Hogy kereskedelmét tekintve az országnak milyen előnyei származnának abból, ha az első kanális Kecskeméten keresztül a Tiszával, és így egyben a Körös folyóval is összeköttetésben állna? Éppígy Szegeden keresztül a Tiszával és a Maros folyóval? Az első esetén 5/6, a másodiknál 2/3 víziutat nyernénk, a termékek időben gyorsabbak, mint ahogy kisebbek lennének a költségek az ottani vidékről Pest felé szállításnál is, éppígy Pestről Nagyvárad és Arad tájékára lehetne szállítani, így pedig a gőzhajózás a jelen időkben nagy haszonnal történne. Ha még a Marost is hajózhatóvá tennénk, és egy kanális húzódna Károlyvárostól

7 Erdélybe, amit a Sebes folyó látna el vízzel, és egészen a brassói Olt folyóig vezetne, ilyen módon egy egészen új víziút keletkezne Magyarországon keresztül, és Erdényen át, Havasalföldön keresztül egészen Nápolyig, ezáltal pedig kikerülhetők a Duna legveszélyesebb pontjai. Kár, hogy amikor a Bácsi csatornát a Kiss fivérek létrehozták, nem vezették ezt rögtön Pesttől Szegedig. Az esést tekintve nem hiszem, hogy akadály áll fönn, mivel Bezdántól a Tisza menti Földvárig 27 láb az esés a Kiss féle nivellálás szerint, és egyébként is a hajózható kanálisok nagyon kicsi esésűek kellenek hogy legyenek. Milyen haszon is lenne földnek és talajnak, ha a Kecskeméti pusztaságot kanálisokkal szelnénk át, vízzel látnánk el, a mocsarakat lecsapolnánk és művelhetővé tennénk! Milyen sok helységet lehetne oda még építeni, milyen sok ember kereshetne fedelet magának a víziút mellett, és milyen előnyöket jelentene ez az emberiség, az ország és az állam számára! Ahhoz, hogy a kivitelezésnek ezt a lehetőségét kikutassuk, szükséges, hogy a környéket számba vegyük és pontosan szintezzük. Bár csak homályosan, de mégis emlékszem a vidékre, onnan, hogy 1795-ben a Kecskeméti pusztán utaztam Újvidékről Pestre, és azt