Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

Az ilyen árvizekkel szembeni leglényegesebb védekezési módként csak a gátak emelését fogadhatjuk el, s az ilyen gátakat Pestnél és Budánál amiatt is magasabbra kell építeni, mert félreismerhetetlen tény, hogy a Rudas- és a Gellért-pataknál

3 folyó rendkívüli állása esetén túlságosan szűk mederbe kényszerítve folyik, s vitathatatlanul magasra felduzzadhat, különösképpen amiatt, mivel ugyanitt a sziklameder miatt a folyóvölgy nem mélyülhet ki. Ebben az esetben csak a folyó szélessége változhatna, s a sziklás jobbpart miatt csak a pesti oldal felé terjeszkedhetne a víz. Ez a terjeszkedés azonban elkerülhetetlenül a Hal tértől a sóraktárig húzódó házsor pusztulását jelentené. Bárcsak sose következne be egy ilyen áradás és így ez a sejtés se teljesülne be! Bárcsak ne csalódnánk, és ennek az eseménynek a bekövetkezése lehetetlen lenne, vagy esetleges hamarosan való bekövetkezését csak rémálomnak tekinthetnénk! Ez vonatkozik a rendkívüli áradásokra, amelyek mindenesetre azonban minden olyan folyónál, mint a Duna, csak istentelenül ritkán fordulnak elő és még Buda és Pest legöregebb emberei sem tudnak valószínűleg ilyenre visszaemlékezni. Valamiféle védekezési módot alkalmazni csak közvetlenül a Duna mentén húzódó, palotaszerű épületekből álló házsor előtt volna kívánatos, ami által a város irányában meglévő szép kilátás sem lenne megzavarva, és a legnagyobb valószínű árvízzel szembeni tökéletes biztonság is meg lenne teremtve. Ezt a védekezési módot a következőkben bővebben ki fogom fejteni. 13. § Most a jégtorlaszok okozta sokkal gyakoribb árvizek kérdését kell szemügyre vennünk, azokét az árvizekét, amelyek Magyarországon tudvalevőleg évenként milliókra rúgó károkat szoktak előidézni a városokban, mezővárosokban és a falvakban, valamint a szántóföldekben és rétekben. Vitathatatlan, hogy a jégtorlaszok fő okai lényegében a Duna folyóban lévő kisebb és nagyobb szigetek, valamint az e szigetek felett mindenütt fellelhető zátonyok; s az is, hogy az így képződött jégtorlaszok a fő okai a rengeteg, ismételten előforduló, különösen Pest és Buda városa számára oly szörnyű árvizeknek. Ezt már a leghíresebb hidraulikusuk is bebizonyították és minden kétségen kívül helyezték. 14. § Mindenekelőtt tehát ezeket a szigeteket és ezzel együtt lényegében a Duna zátonyait kellene merszüntetni, mint minden jégtorlasz fő okozóit. Mindenképpen sürgetően szükséges, hogy a Dunának egy szabályozottabb és mélyebb medret alakítsunk ki. Csak ilyen módon lehetséges, hogy a jégtorlaszok képződését megakadályozzuk és az ezek által keletkező árvizeket elkerüljük. Mindezt véghezvinni természetesen semmilyen más módon nem lehet, csak úgy ha a Dunát szabályozzuk. 15. § A folyam szabályozását ezek szerint elkerülhetetlenül el kellene végezni. Egy szabályozás, amelyet már csupán a hajózás és a kereskedelem szempontjából, - ez utóbbi ismeretesen komoly emelő és támogató tényezője minden iparágunknak és jólétünknek, — sem lehet másképpen szemlélni, mint igen szükséges és kívánatos dologként. 16. § Pest és Buda városának biztonságba helyezése, — ha csak a jégtorlaszok okozta árvizekkel szemben is — még az elvégzendő folyam-kiigazítás és szabályozás esetén is olykor-olykor kétségbe vonható. Hivatkozni lehet itt a Rajna, az Elba, az Odera és a Visztula folyókra, amelyek mindegyikét jelentős költségráfordítással szabályozták és amelyeket gátakkal láttak el, de amelyek mégis oly sok panaszra adnak okot a jégtorlaszok keletkezése és a gátak átszakadása miatt. Ezek a folyók azonban teljesen más tulajdonságokkal rendel-