Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
25. LAMM JAKAB TERVE PEST-BUDA ÁRVÍZ ELLENI VÉDELMÉRE 1 „Röviden Összefoglalt nézet a legutóbbi pesti árvizekről, hogy a jövőben elkerülhessük azokat 1838. augusztusában, 1 térképpé! ELŐSZÓ Eredetileg nem volt szándékomban, hogy az előttünk fekvő témáról valamit is írjak, részben mert egy olyan hivatal élén állok, amely minden erőmet és időmet túlságosan is igénybe veszi ahhoz, hogy akárcsak néhány órát is nyerhessek a magam számára anélkül, hogy szolgálati kötelességeimben mulasztást követnék el, hogy erőimet túlfeszíteném, vagy hogy más ügyeknek szentelhessem magam; részben pedig azért, mert be kell ismernem, hogy a Duna-folyó számomra teljesen ismeretlen, mivel csak ritkán, vagy rövid időre tartózkodtam mellette, s így alig volt alkalmam, hogy tudományos megfigyeléseket és vizsgálatokat végezhessek. — Csupán a múlt hónap eleji rövid pesti és budai tartózkodásom alatt volt lehetőségem arra, hogy az alkalomból adódóan mindazokat a szörnyűséges pusztításokat megtekintsem, amelyeket a legutolsó áradás okozott. Ez a látogatásom azonban távolról sem lehet elegendő ahhoz, hogy a dunai árvizekről és ellenszereiről alapos értékelést tudjak írni. Egy ilyen munka megírására tett kísérletemet sokáig fölöslegesnek is tartottam, mivel azt hittem, hogy felsőbb helyen már meghatározták azokat a rendszabályokat, amelyekhez e városok biztossá tétele érdekében folyamodni kellene. Amikor azonban néhány héttel ezelőtt az újságokból értesültem a tekintetes Gömör vármegye nemeslelkű rendelkezéseiről és határozatairól, amelyeket Őfőméltóságának, a magasrangú jószágkormányzó főispánnak, Andrássy György gróf úrnak nemeslelkű indítványára hoztak a következő kérdéseket illetőleg, tudniillik elsőként: Milyen károkat okoztak a dunai árvizek a kezdet-kezdete óta Magyarországon? és másodszor: Milyen eszközökkel lehetne különösképpen Pestet és Budát az árvizekkel szemben biztosítani?; amikor hozzám azok a nemeslelkű és emberbaráti felszólítások is eljutottak, amelyek minden hozzáértőnek lehetőségük szerint kötelességévé teszik, hogy e kérdéseket megválaszolják, magamat is ösztönözve és hivatva éreztem arra, hogy e fontos tárgyról nem mérvadó véleményemet ugyan, de legalább néhány sorban — amennyire ezt szolgálati feladataim megengedik, — leírjam. Véleményemet és nézeteimet, amelyeket azóta az óra óta, amelyben erről a szörnyű katasztrófáról tudomást szereztem, minden ember előtt és minden alkalommal, amely csak kínálkozik, szóban leplezetlenül kinyilvánítottam. Miközben azonban ezeknek az ösztönzéseknek a hatására tollat ragadok, nagyon távol állok attól, hogy a nagylelkűen megszabott díjazásra számítsak. Jogtalanul nem követelőzhetek, de még csak nem is konkurrálhatok, mivel híján vagyok azoknak a szociális ismereteknek, amelyek egy ilyen téma alapos tárgyalásánál elengedhetetlenül szükségesek. Csupán a közjó érdekében érzett legtisztább buzgalom az, amelytől lelkesítve érzem magam; ezek azok a legtisztább kívánságok, amelyek különösen e két drága város megtartását szolgálják; kívánságok, amelyek minden hazáját szerető embert áthatnak. Ezek azok,amelyek engem e bizonyosan kevés, ha nem is jelentéktelen sor leírására ösztönöznek. Úgy hittem, indíttatva vagyok rá, hogy a lehető leggyorsabban írjak. Mert már a Duna által Magyarországon a legrégibb idők óta okozott károknak a felsorolása a kitűzött 1840. március elsejei időpontig is mindenképpen szükséges, de a második kérdés megoldása még sokkal sürgetőbb természetűnek tűnik annál, minthogy tanácsos lenne ennek megoldását oly sokáig halogatni. A meghozandó biztonsági intézkedésekre tekintettel - az én nem mérvadó véleményem szerint, — nem szabad késlekednünk. Sürgetően szükségesnek tűnik e két várost a lehetőségekhez mérten hamarosan biztonságba helyezni. Rendkívül szomorú lenne, ha e városokat az árvíz még egyszer elönthetné és újból pusztításokat vihetne végbe bennük, ami azonban a partok jelenlegi minősége mellett minden hóban gazdag tél után könnyen lehetséges.
