Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

új vizügyi szervezet keretei között 1968. július 1-ével létrehozták a Vizügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézetet, amely örökölte a gyűjteményt, ami az Országos Vizügyi Hivatal egyes jogelőd szerveinek mintegy 140 iratfolyómét

er terjedelmű - iratokból és tervekből álló -, anyagával bővült. önálló vizügyi szaklevéltár szervezését az Országos Vizügyi Hivatal Elnöki Kollégiuma 1972. január 10-én hozott döntésével határozta el. A Vizügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet keretei között Vizügyi Múzeum és Szaklevéltár előkészitő csoportot hoztak létre, amely 1972. folyamán hozzákezdett a gyarapitási munkához és átvette az OVH jogelőd szerveinek mintegy 250 iratfolyóméternyi anyagát. A szaklevéltári csoport 1972. április 1-től már bizonyos fokú szervezeti önállóságot kapott, de hely és működési feltételek hiányában csak 1975 első felétől kezdődően lehetett hozzáfogni a szervezett munkához: ekkor került a Levéltár jelenlegi épületébe és helyiségeibe. Tovább folytatódott az iratok átvétele és durva selejtezése; beszállították az OVH 1965 előtt keletkezett iratait, a megszűnt vizügyi kereskedelmi vállalatok, a tervező és kivitelező vállalatok, majd a vizügyi igazgatóságok és jogelődeik i ra ta nya gát. A Levéltár jogi, szervezeti és működési feltételeinek végleges rendezése 1977-ben történt meg, amikor a Kulturális Minisztérium 26 167/1977. IX. számú határozatával hozzájárult, hogy az OVH, a vizügyi ágazat államigazgatási szerveinek, intézeteinek, vállalatainak működése során keletkezett és a jövőben keletkező történeti és ügyviteli értékű iratarp őrzésére, feldolgozására és kezelésére szaklevéltárat létesitsen. A Levéltár 1977. február 17-én Országos Vizügyi Lovéltár