Dr. Izsó István: A montanisztika magyarországi történetének levéltári forrásai II. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 7. Sopron, 2009)
Bevezetés
Az okmánytáron belül a montanisztika magyarországi története iránt érdeklődőket elsősorban a II. Abteilung 25 kötetének több mint 13000 oldalán található 2570 dokumentum érdekelheti, amelyek között a korszak számos fontos jogforrása is megtalálható. Ebben a kézikönyvben e forrásanyag tematikus csoportosítását és rövid tárgyszerinti ismertetését adom közre. Az okmányok számát tekintve meg kell jegyeznem, hogy a kötetek szerkesztői az eredeti szerkesztési elvek szerint minden közölt okiratot sorszámmal láttak el, de az egyes kötetek nem sorrendben történt megjelenése miatt több sorszám is kimaradt 4 , ugyanakkor az is előfordul, hogy egy adott sorszám alatt több különböző dokumentum is található 5 . Ennek köszönhetően a szerkesztő által 2564-ig sorszámozott okmánnyal szemben valójában 2570 jogszabály található a kötetekben. Ismereteim szerint mind a 25 kötet ma is hozzáférhető a Miskolci Egyetem Selmeci Műemlék Könyvtárában, az Országos Széchenyi Könyvtárban, az ELTE Könyvtárában, valamint a soproni Központi Bányászati Múzeum Könyvtárában. Emellett egyes kötetek más könyvtárakban (pl. Országgyűlési Könyvtár, Szegedi Tudomány Egyetem Könyvtára) is megtalálhatók. Az okmánytárban a Habsburg-Magyarország 6 bányászatára, kohászatára, erdészetére és pénzverésére, illetve ezek kincstári igazgatására, kezelésére vonatkozó korabeli jogszabályok és egyéb dokumentumok teljes szövege található német nyelven, illetve az 1-36. sorszám alatt közzétett okmányok az 1526-ot megelőző időszakból származnak. A jogforrások tartalmi és formai szempontból is nagyon sokfélék, a királyi dekrétumokon, pátenseken és leiratokon, stb. át a központi kincstári szervezet főhivatalai által kibocsátott egyéb jogszabályokig és utasításokig. A leginkább jellemző okirat-típusokat Szabó Béla kimerítően ismertette „A bányajog forrásai és szabályozásának tárgya a 16. században" c. tanulmányában 7 , így ettől itt eltekintek. Mindössze annyit tartok érdemesnek megjegyezni, hogy kezdetben főleg a királyi leiratok jellemzőek, az 1579. és 1625. közötti időszakból az Alsó-ausztriai Kamara rendeletei meghatározóak, ezt követően pedig túlnyomó részük kibocsátója a bécsi Udvari Kamara volt. A jogszabályok címzettje általában az egyes bányakerületek kincstári igazgatásának élén álló valamelyik főhivatal vagy a hivatalok összessége volt. A következőkben az egyes jogszabályokat, tartalmuk alapján 5 tematikus főcsoportba sorolom be és a főcsoportokon belül további 34 fejezetbe és alfejezetbe gyűjtve igyekszem megkönnyíteni az egyes jogforrások tárgykör szerinti áttekintését. Az egyes fejezeteken belül a jogszabályokat emelkedő sorszámozás szerint, a kibocsátás időrendjében szerepeltetem. A főcsoportok és fejezetek rendszerét a tartalomjegyzék szemlélteti. Az egyes jogforrások esetében az alábbi adatokat tüntetem fel: - a jogforrás sorszáma 8 , - a jogszabály kibocsátásának dátuma, - a jogszabály tárgykörének, tartalmának rövid meghatározása, 4 P. o. a 6. kötet korábbi megjelenése miatt a 411-453. sorszámok hiányoznak, de kimaradt az 544-545. és az 1108. sorszám is. 5 Ezeket /1,12, stb jelöléssel különböztettem meg, pl. a 262, 350, 594, stb. sorszámok esetében, illetve leginkább a 748. sorszám alatt, ahol tulajdonképpen 31 különböző dokumentum szerepel. 6 E megnevezés alatt a történelmi Magyarország Habsburg királyok mindenkori fennhatósága alatt álló területeit értem. 7 Lásd az irodalomjegyzékben „Szabó 1994." címszó alatt. 8 A sorszámozásnál a szerkesztő által adott sorszámot vettem alapul. Ez alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor egy sorszám alatt több különböző jogforrás található, ezek esetében ugyanis a másodiktól kezdve /1,12, stb. megkülönböztetést alkalmaztam és önálló jogszabályként soroltam be.
