Dr. Izsó István: A montanisztika magyarországi történetének levéltári forrásai II. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 7. Sopron, 2009)
IV. Az önsegélyezés szervezetére és legfontosabb jogintézményeire vonatkozó jogforrások - 1. A bányatársládák szervezetét és működését szabályozó előírások
12. kép: Besztercebánya látképe Bernhard von Cotta: Ungarishe und Siebenbürgerische Bergorte című munkájából (1862) IV. Az önsegélyezés szervezetére és legfontosabb jogintézményeire vonatkozó jogforrások A bányászat veszélyes munkakörülményei, a bányamunkásoknak az ásványi nyersanyagok ritka előfordulásából fakadó területi elkülönültsége és ebből következő fokozott egymásra utaltsága már nagyon korán kiváltotta az összetartás és szolidaritás iránti igényt, melynek hatására az önsegélyezés - a mai értelemben vett társadalombiztosítás - legkorábbi szervezeti és szabályozási megoldásai e szakterületen honosodtak meg elsőként. A betegség vagy baleset miatt munkaképtelenné vált, illetve elaggott bányászok, valamint özvegyeik és árváik önsegélyezésére szolgáló bányatársládák, bányatárspénztárak intézménye fokozatosan a legtöbb magyarországi bányavidéken kialakult és létrehozásukat a kincstár is szorgalmazta. Ezt a törekvést jól szemlélteti, hogy e tárgykörből összesen 317 jogszabály található az okmánytárban. 1. A bányatársládák szervezetét és működését szabályozó előírások A bányatársládák olyan, a munkaszervezet és munkaközösség által fenntartott pénztárak voltak, melybe a munkaképes alkalmazottak keresetük egy részét beszolgáltatták, és ebből azután baleset bekövetkezésekor, vagy ha a munkás megbetegedett, megöregedett, vagy munkára képtelenné vált, megfelelő módon segítséget kapott. A társládák kezelését a
