Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)

Szemán Attila: A reneszánsz bányászatának technikai fejlődése

díszei közt azonban nem találunk egyértelműen a bányászatra utaló elemet. A külső díszek, vagyis a szőnyeg több bányászati vonatkozású jelenetet is bemutatnak. Köztük a heraldikailag bal felső sarokban egy puttót bányamérő eszközökkel.

47 A Lienpacher-címer részlete (Magyar Országos Levéltár) A puttó bal kezében a schinzeug statívját fogja. A schinzeug vízszintes köre és az arra helyezett felső fémszerkezete is látható. A vízszintes kör szélén jelölték a skálát, és beljebb a két kompaszt. Két szürke folt, bennük arannyal festett mágnestű. (Az aranyozás meglehetősen gyakori volt a valódi műszereken is, ami elsősorban a korrózió védelem miatt volt fontos.) A statív viszonylag hosszú, és balluszteresen esztergált. A függőleges kör arannyal festett, a függélyező ezüsttel. Tisztán kivehető a lehajtható, zsinórtartó kar és horog is. A puttó kezével a statívhoz hozzáfog egy kissé nyitott, ezüsttel festett körzőt is. A puttó jobb kezével a császári arckép keretét tartja, alatta azonban még egy szögletes dobozú bányászkompaszt is találunk. A műszer lapját ezüst színű folt mutatja. A puttó jobb lába egy acélhegyü beosztásos mérőrúdon nyugszik. A SZEMÁN, 2007. 063.sz.