Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)

Szemán Attila: A reneszánsz bányászatának technikai fejlődése

A Lebertali bányakönyv csilléi, 1550. Az Ardennek-beli bányászat által használt csillét a Lebertali bányakönyvben

9 ábrázolták 1550-ben. Az első kerékpár jóval kisebb a második kerékpárnál (mintegy fele átmérőjű). A kerekek a csilleszekrény alatt helyezkednek el, a fenékgerenda két oldalán. Újdonság, hogy kívülről a vasalat egy nyúlványa is rögzíti a kerekeket a tengelyeken, bár a tengelyvégeken átütött tengely szegeket is megfigyelhetjük. Egyértelmű azonban helyzetükből, hogy ez a csille huzamosabb ideig csak négy keréken tolható, hiszen a hátulsó nagyobbik kerékpár nincs a súlypontba helyezve, így a súlypont a két tengely közé esik. Egy másik részleten eldöntött csillét találunk, hiszen ilyen módon tudták üríteni a szállítóeszközöket. Ebben a helyzetben jól látható a fenékgerenda, de ezen sem ábrázoltak vezetőszeget. A két pallóból álló csillepálya azonban bizonyossá teszi, hogy vezetőszegnek lennie kellett. A vezetőszeg nélküli csille ugyanis nem tolható rendszeresen a vezetőszeges, azaz vájattal ellátott pályán. Georgius Agricola első bányászati tankönyvében, a De re metallica libri X//.-ben (1556) végre pontosan leírja és bemutatja a vezetőszeges csillét, sőt a hozzávetőleges méreteket is megadja.

1 9 GROSS, 1550. 10 AGRICOLA, 1556-1985. 176.0. 76. sz. metszet. Agricola a szélességet nyilvánvalóan hibásan adta meg, az ugyanis legfeljebb 1 1/2 láb lehet, de még ez is inkább bö méret.